nos, meghallgattam párszor, íme a kritikám: elkezdődik, szól, befejeződik. na jó... a synchronicitynél ránéztem, hogy melyik ez a szám, mert volt benne valami tetszetős hang, de aztán ennyi. nem kínos, nem hallgathatatlan, egyszerűen csak semmilyen ez az album. ha mégis ajánlani kellene valakinek, akkor az irodista hölgyek otthon tegyék be munka után, főzzenek egy citromfüves teát, és feküdjenek be a kádba az okostelefonjukkal.