Muity Mijo Creative Commons License 2011.12.20 0 0 74

VÍZRŐL, MÁSKÉNT
… BAJA … DUNA … NAPFÉNY

Muity Mijo: Ezen a címen jelent meg Tinusz Gábor fotóalbuma.
A bajai szerzőt kérdezem: mikor és hol kerültél először kapcsolatba a Dunával, a természettel?

Tinusz Gábor: Még nem voltam két hetes, amikor először keltem át a Dunán az Érsekcsanád felőli oldalról egy mózeskosárban, ami természetesen egy ladikban történt, útban a csodás Veránka szigetre. Szüleim nyaralója található abban az idilli környezetben, amit még a nagyszüleim építettek az ötvenes években. Azt hiszem már akkor egy életre megérintett a Duna fuvallata, a Gemenc, a természet illata, hiszen a tudatalattim kellemes emléke.

M.M.: Eszerint a vonzódásod nem egy hirtelen fellángolás természet, a Duna iránt. Milyen későbbi élményekkel, tapasztalatokkal büszkélkedhetsz?

T.G.: Nyaranta a szigetre költöztem már az iskolai évzáró előtt, és tanévkezdésig szívtam magamba a sok-sok ismeretet erdőről, vízről, horgászatról. Alig voltam öt éves, amikor a nagyapám, aki tisztes bádogos mester volt, mi másból, mint bádogból készített számomra egy hátúszó bóját, azzal tanultam meg úszni. Nagy élmény volt számomra, amikor az akkori tanácsi üdülőben nyaraló fővárosi vendégek aggódó tekintettel kísérték végig, ahogyan a kőgát mellett végigúszva felfeküdtem a forgó örvényre és vitettem magam a víz sodrásával. Számtalan hasonló és felejthetetlen élmények sokasága gazdagította gyermekkoromat, amikor még nem is gondoltam arra, hogy ez számomra bajaiként mekkora előny és szerencse azokkal a hasonló korú gyerekekkel szemben, akik csak a városban voltak kénytelenek a nyarat eltölteni. Mindezek mellett természetesen a bajai Sugovica és homokos fövenye is sokszor volt a fürdőzéseim színhelye.

M.M.: Mi kell még ahhoz, hogy valaki hozzád hasonlóan erősen kötődjön a Dunához, a gemenci erdőhöz, vadvizekhez?

T.G.: Nehéz ezt megfogalmazni, de úgy gondolom, hogy főként a gyermekkorban szerzett élmények azok, melyek az embert egy életen át elkísérik, majd tovább formálják. Így lehet ez nálam is, a Gemenc jótékony hatása a zsigereimbe költözött. A Duna, a nyaralónk, az erdők és a vizek sajátságos világa később is mindig egyfajta megnyugvást jelentett számomra. Itt sikerült mindig kikapcsolódni a hétköznapok fárasztó sokaságából, és feltöltődve erőt meríteni a folytatáshoz.

M.M.: Mesélsz Bajáról és Érsekcsanádról, viszont fotóalbumod is tükrözi, hogy jártál te távolabb is. Milyen benyomásokat keltettek benned a Duna más részei?

T.G.: Igen, volt szerencsém a Duna felső és középső szakaszát is bejárni több alkalommal. Ifjú koromban a nyolcvanas évek elején az evezős szakosztállyal csorogtunk le Szobtól egészen Bajáig, de ladikkal és motorcsónakkal is tettem hasonló utakat a szüleim társaságában. Mindezeknek együtt köszönhető vonzódásom a természethez és azok a "vízen járási” ismeretek, melyekkel megismerkedtem és elsajátítottam.
Később már felnőttként hajóval is megjártuk több ízben a Budapest-Baja szakaszt, egy alkalommal az augusztus huszadikai tűzijátékot is végignéztük a Duna vízéről. De nem csak a Bajától északra eső részek jelentenek vonzerőt, hiszen tavaly a szerbiai Apatin városkáig hajózva gazdagítottuk élményeinket egy Duna-túra alkalmával.

M.M.: Bármerre is jársz, érezhető módon jó lokálpatrióta vagy. Te, hogyan látod Baja, a bajaiak helyét a világban?

T.G.: Többször is elsodort az élet Bajáról. A középiskolát Pécsett, a főiskolát Budapesten végeztem. Később pedig a munkám miatt szinte maradéktalanul bejártam és megismertem Magyarországot, de sosem éreztem úgy, hogy valahol máshol kellene folytatnom az életemet. A külföld, a tengerek néha elgondolkodtattak, de ezek a futó fellegek eddig mindig elszálltak a fejemből.
Véleményem szerint az, aki egyszer Bajára látogat, az mindig is vissza fog térni kisebb-nagyobb kirándulásokra, ha kibírja, hogy ne költözzön ide. Olyan mediterrán életérzés, olyan hangulat bizton állítom, kevés van a világon, mint Baján.
A fesztiválok sokasága élen a világhírű halfőző nappal, a dunai hétvégék a homokzátonyokon, a várost átszelő Sugovica, a maga nemében egyedülálló főtér, a városi piac tarkasága, vagy a Sugó-parti kávézók hangulata és még hosszan sorolhatnám, mind-mind számunkra, bajaiak számára mindennél értékesebb és városunkhoz láncoló.

M.M.: Vajon mi késztet manapság egy fiatalembert arra, hogy saját költségén könyvet írjon és adjon ki térségünkről?

T.G.: Amikor írásra szántam magam nem gondoltam arra, hogy milyen költsége van egy könyvkiadásnak, csak úgy éreztem, hogy mindazt a sok-sok élményt, amit megértem és gyönyörű fotót, amit készítettem, meg kell osztanom másokkal is. Szerintem minden olvasót képes megérinteni ez a könyv, azt is, aki már járt a Duna egyes szakaszain és hasonlóságokat fedez fel, de azt is, aki még nem járt, de elolvasása után biztosan kedvet érez majd legalább egy kis vízi kirándulásra.
A könyvben bemutatom Baját és a Dunát Kisapostagtól egészen Apatinig. A képes útleírás mellett egy kis gasztronómiai térképet is felvázolok a délvidéki Duna-szakaszról és még egy meglepetés recept is helyet kapott a kiadványban, mellyel reményeim szerint maradandó élményt nyújtok az érdeklődőknek.

A kiadvány közvetlenül a szerzőtől is megrendelhető a 06 30 9851 420 telefonszámon, vagy a tinusz.gabor@gmail.com email-címen. Ára: 2000 Ft.