Üdvözlöm!

Én másképpen látom a helyzetet. A páciensek kimondottan értékelik, ha azért nem vállalom a kezelésüket, mert nem tudom az elvárásaikat teljesíteni.

Amúgy ez egy nagyon érdekes és összett probléma, amit feszeget. Kezdő koromban "mindenre lőttem", mindent bevállaltam, aztán rá kellett jönnöm, hogy sok minden meghaladja az erőmet. És itt a bőrgyógyászatra gondolok. Aztán jöttek a kudarcok is, így alaposan át kellett rendeznie az életét az embernek, ha boldogulni akar. A pénz nagy úr, pláne ha kilóg a páciens zsebéből, de a saját boldogságunk, ami a sikert adja, az fontosabb. És a siker a páciens gyógyulásán keresztül vezet a zsebünkig. Tehát visszafelé a gondolat, a pácienst minden körülmények között meg kell gyógyítani és csak azt kell elvállalni, akit meg tudunk gyógyítani, ahol sikeresek leszünk. Most már 30 éve vagyok a szakmában és sokszor boldogabbá tesz az, ha nem vállalok el valamit, van erőm nemet mondani. Minden hónapban van egypár betegem, akit már kezeltek valahol és "csak próbát" szeretne, de én tudom az eredményt és nem megyek bele semmi pénzért sem.

Kádárdr