Börzsöny trail:

A versenyről véletlenül értesültem az internetről. Miután kiderült, hogy Kriszti a hatnapos után aránylag összeszedte magát, kb hetvenediknek regisztráltunk. Előző héten ünnepeltem a 444, Csóvit.  Szombaton kicsit mozogtunk a hegyen és kissé meghúzódott a térdem mögött valami, amit csak a buszról leszállva vettem észre. Lányom este háromszor is belente, végül ez szerencsére nem zavart a versenyen.Hajnalba indultunk, már napokkal korábban betettem az iratok közé két madzagot, hogy ezzel akasszuk a nyakunkban a dugókát.  Szerencsére a Batthyáni örökmécsesnél ezt említette, Kriszti pedig mondta, hogy kidobta. Innen visszafordultunk, majd a kis késés miatt nem vettünk jegyet a pénztárnál, hanem atöbb emberhez hasonlóan, a kalauztól terveztük, de ő nem jött, így olcsón érkeztünk Kismarosra, ahol kisvártatva Sistergő bétuszkolt kocsijába és a rajthoz érkeztünk.  Alaposan jóllaktunk. 5 perccel a rajt után már az utolsó 3 között szerepeltünk, majd a meredek emelkedőkön hat-hét embert előztünk, akik a lejtőkön visszavágtak.  Csóványoson a kiláűtóba nem mentünk fel, csak belülről üdvözöltük.A Csóviról lefelé észrevettem, hogy egy futó hosszasabban bajlódik a cipőjével. Arra gondoltam, hogy esetleg a nykamban lév spárga segíthet. Amíg a spárga a dugókáról lekerült, folyó ügyet intézte,  nem veszett kárba az idő. Királyházán szóltam Sistergőnek, hogy nemsokára jön egy beteg cipő, és innen tudtam, hogy a srác a legjobb kezekbe kerül. Felfelé frissen mentünk, majd egy óvatlan pillanatban saknos bal lábbal fájdalmasan egy kőbe rúgtam én.  Foltán után Krisztit fontos ügyben hívták telefonon, addig ittunk egy keveset. Sajnos a Kárpátok háznál nem ettem elég sós ételt, és a meredek uitán lefelé a jobb sípcsontom  melletti izmok begörcsöltek a pipáló lábfejtartástól. Kb 33 m mólva Krisztit előre küldtem, mert látszott, hogy nem tudok időre beérni. Előőte még megnéztem a zacskónkban, hogy van-e ot egy kis tasak só, de sajnos valamikor elveszett.  Óvatosan mentem többször görcsölve, néha szembefordulva a lejtővel botra támaszkodva próbáltam nyújtani. Sajnos lefelés és s rövid emelkedőkön is görcsölt a lábam. Eszembe jutott, hogy lenyalom a sós az alakromról majd a kézfejemről. Merészebb gondolatomat egyértelműen elvetettem. A horgéásztótól koocogni kezdtem, majd a műúttól sikerült frissen szaladni. 50 másodrerccel értem 5 óra utá a célba, de nem kaptam izomszakadást.

Tornász potszámmal a rendezés és a talaj 9,85 ill. 9,9 pont, az időjárás csak 9,5 pont.  Tehát a rendezők roppant hozzáértők és segítőkészek voltak.  Hasznosnak tartom az ilyen versenyeket, Krisztinek, aki nem szeret gyorsan futni, ez remek felkészülés.  A limitidők számomra testre szabottan lettek megállapítva!

Off: Az Ultrabalatonon is, ha jól láttam, tavalyhoz képest a lassabb, de viszonylag szívósabb versenyzők számára kedvezően módosult a limitidő.

Köszönjük ezt a remek kis versenyt!