Zugspitz Ultratrail.
Mindenki tűkön ül, mindenki menne már, dózerolná le a hegyeket... Nóri meg én valahogy tolnánk a rajtot. Hátha jönne egy sms, hogy arrébb rakják, hogy lehet még pihenni. Fáradtnak, jóllakottnak érzem magam Korzika után. Nem érzem a harapást, a lázat, a "drájvot
Nincs meg a tempó, nincs meg a keringés, nincs meg az izom. Nem baj, száz killer hosszú, az alatt fel is állhat a rendszer - hitegetem magam a rajt előtt.
Szinte leghátulra állunk, aztán a rajt után tűz, húzzuk magunkat előre a mezőnyön. Balazito percek alatt tűnik el, Bélával egy jó 3/4 órát tartom a lépést, aztán látótávolságig leszakadok, majd közelítek, majd leszakadok. Van, hogy csak néhány másodperc, van, hogy több perc a különbség köztünk.
Próbálok saját ritmust tartani, rászánom az időt a frissítésre, aztán tolom neki.
Az első nagy mászás során 6 perc különbséget is mérek, majd szem elől vesztem Bélát. Türelmesen, de konokul gyűröm, pedig nem megy. Órákon át magas a pulzus, dől rólam a víz, nincs erő, csak fej van. 3-4-5-6 óránál tartunk, teszem a lépést ahogy tudom, amikor egy frissítőnél elérem Bélát. Megvár: hamár 6 órája mögötte vagyok percekre, akkor akár együtt is mehetünk...
Szótlan vagyok és küzdök. Várom a kalapácsost, vagy a megváltást. Telnek az órák, de nincs döntés. 7-8-9 óra. Sík szakasz jön, ultrabalatonos feeling. Daráljuk, de nem pörög. Sejtem, hogy az utolsó tartalékokat emésztem, de akkor is kiszedem, így nem ömlik ki az idő a puttonyból. 10. óra. Szinte minden lépésre görcsölök. A sóim kifogytak, kezdek pánikba esni. Mit csináljak? Ha teljesen befog az izom, akár ki is kell álljak. Azt pedig nagyon nem szeretném. A hátizsákban powerade van. Iszom amennyit csak írok. manbo jár a fejemben: inni inni inni. Pedig ittam rengeteget, de mégsem eleget? Pedig áll rajtam a víz.
Gyaloglásnál minden lépésnél görcsölök,nem tudok menni. Béla már messze jár. Inkább aprókat joggolok, még felfelé is, akkor nem görcsöl a lábam. Próbálom fogyasztani a kiliket de csak az óra pörög kíméletlenül.
Jön a 80-as pont. Innen 1300 m mászás, majd 9 kili lejtő. Komótosan frissítek. A lábamnál ismerős palack. Jé, Balazito itt? Ő sincs a legjobb passzban, megtöltöm a tartályát, lassan elindulunk. Ja, CH-ot meg elfelejtettem enni! Megint megállunk, aztán nekiveselkedünk. Nem túl acélos a tempó, de csináljuk. Balazito lassan elmarad, de nem lassítok tovább, nem akarom még nyújtani.
88-nál már kezd megcsapni az este. Lassan szedelődzködök hosszúujjúba, kesztyűbe, és az SSC-s Bükki Hard nyaksálba bújok. Még mindig lenyűgözőek a hegyek, egyik pillanatban még tűzi a csúcsokat a Nap, aztán csak homály és a gerinceken gyúló órási máglyák. Fantasztikus.
Nóri hív, beért. Óriási eredmény, örülök, de közben borzasztó energetikai vákumba kerülök, szinte nem is haladok, csak kóválygok, amikor hátulról ismerős "Pálya!" beszólást hallok. Balázs!? Na gyerünk próbáljuk meg. Még lámpa nélkül akarja behúzni az itteni ajándékhurkot, toljuk felfelé, majd ereszkedünk ahogy csak bírunk. Nincs iram, de mégis durva, ahogy haladunk: verjük hátba a rövidtávosokat rendesen.
94-nél elbúcsúzunk a 16 órán belüli időtől, teázunk, colázunk, pisikélünk, aztán elindulunk lefelé. Előre állok, kezdem kiengedni a fékeket, szinte ugrálnak félre az előttünk haladók, ahogy hallják a robajt. Rettenetesen fájnak a térdeim, semmi izomzat nincs már ami fogja az ízületet. A 4 kilis táblánál az órámra nézek. Balázs szól, hogy ne nézzem, nem hajlandó ezzel foglalkozni, csak menjünk.Megyünk, adrenalinos a zuhanás, Balázs bot híján 2x kér lassítást.
A lehűlő éjzsakában lecsapódó párától iszonyatosan csúsznak az amúgy is fényesre kijárt kövek, mindketten csusszanunk is hatalmasakat a sötétben, de bukó nincs. Berombolunk a faluba, bő két kili még és 15:50. Na ezt akartuk elkerülni. Lendületesen megyünk, 500 m még és 15:57, Balázs emeli tempót, még emelné, kíméletet kérek - ezúttal én, nem akarok hányni, aztán 150-nel a vége előtt kiengedjük, hadd szóljon. 15:59:55. Sima ügy.
A célban Nóri és Rss vár, utóbbi kezében egy korsó hideg csapolt sör - Isteni volt!!!
Még több mint 1,5 órát sörözgetünk a célban. Ismét hihetetlen élmény volt a hegy, a verseny. Előkerül Béla, frissen mosva vasalva - bő órát hozott rajtunk. 31-32 helyen jöttünk be. Vell dán. Legközelebb azért formát kell időzíteni, mer' ez így nagyon SSC-s lett :)
