Már régóta mondom - és ez nemcsak a Vodára vonatkozik, hanem a többire is -, hogy csalás, amit az úgynevezett "hűség"-gel csinálnak. Sajnos te hibáztál, nem figyeltél oda, de a telefontársaságok összes kommunikációja, reklámja arra megy ki, hogy a figyelmetlen vevő ne vegye észre, ne tudatosuljon benne:

amikor "hűség"-et köt, akkor valójában egy hitelszerződést ír alá. Nem olcsón kapja a telefont (sőt nagyonis drágán kapja), hanem aláír egy több évre szóló hitelszerződést, amit ráadásul össze is kötnek egy csalárd szolgáltatási szerződéssel. A szolgáltatási szerződés is teljes kiszolgáltatottságot jelent a vevőnek, hiszen hiába nem vagy elégedett a szolgáltatással, hiába nincs már szükséged rá, akkor is fizetned kell. Abban a pillanatban, amikor aláírtad a "hűség"-et, ezt a két kötelezettséget magadra vállaltad. Nem tudom, milyen vonzereje van a telefonnak, hogy kedvéért emberek tömegesen ilyen egyoldalú, önkényes és kizsákmányoló szerződést aláírnak önként és dalolva. Egyrészt az emberek olyan figyelmetlenek, mint te, másrészt a hatóság hagyja a telefontársaságoknak, hogy ilyen szerződéseket hirdethessenek, és hagyja, hogy egyszerűen apróbetűvel, csillagozva odaírják, hogy két év hűség, két év tarifamegtartás. Szerintem pedig a reklámszlogennel azonos mérteben oda kellene írni, hogy két év dupla fizetési kötelezettség, mely csak súlyos büntetés terhe mellett bontható fel.

További szemétség a telefonszolgáltatók részéről, hogy egy csomó szolgáltatást nem is nyújtanak másként, csak "hűség"-gel. Ha jól megnézzük, már rég nem a kiváló szolgáltatásaikból élnek, hanem az uzsoraszerződéseikből. Persze egyszerű a megoldás, fel kell ismerni, és nem szabad aláírni ilyen szerződéseket, de legalábbis tudatában kell lenni annak, hogy mit írtunk alá.

Ami a tarifahűséget illeti: vállalod, hogy egy vagy két éven keresztül igénybeveszel egy bizonyos szolgáltatáscsomagot, akár szükséged van rá, akár nincs, akár elégedett vagy vele, akár nem. A csomagba beletesznek olyan szolgáltatásokat, amire az égvilágon semmi szükséged nincs, és valójában nem is veszed igénybe. Kihoznak egy hihetetlenül kedvező percdíjat, ami persze csak akkor igaz, ha ki is használod a keretedet, amit az ember általában nem használ ki. Aztán ha visszaosztod, hogy mennyi havidíjat fizettél, és valójában mennyi szolgáltatást vettél igénybe, kiderül, hogy sokkal többet fizettél egy SMS-ért, vagy egy percért, mint amennyit az a piacon ér.

Vegyük példaként a Vodafone napijegyet, ahol 500 MB-ot kapsz 690 Ft-ért. Egy forint harmincnyolc fillér egy megabyte-ért, egész méltányos, nem? Na de ha azért kapcsoltad be a napijegyet, hogy egy konkrét dolgot megnézz az interneten, mert szükséged van rá (erre való a mobilinternet), akkor a hatszázkilencven forintodat mondjuk 2 MB adatforgalomra fizetted ki. Máris a méltányosnak tűnő 1,38 Ft helyett 345 Ft-ot sikerült fizetned a Vodafone-nak egy megabyte-ért. Vagyis kétszázötvenszeresét fizetted annak, amennyit a szolgáltatás a piacon ér.

Uzsoraszerződésekből, és olyan szolgáltatások kiszámlázásából élnek, amiket a vevő nem is vett igénybe. Szerintem nem szép dolog, de az sem normális, hogy emberek ilyen feltételeket önként aláírnak. A Voda a jog határain belül maradt, a vevő meg hülye maradt. Hülyének néznek, azzá is tesznek, és viszik a pénzed, ráadásul jogosan.