"Ez így igaz. Hittek az Antantnak, hogy az északi területek feladásáért cserébe ráveszik a románokat, hogy vonuljanak vissza a Tiszántúlról. "

 

A politika - főleg olyan történelmet író időben - nem lehet "hívés" kérdése. Lefesthetjük úgy, hogy olyan naivak voltak, hogy hát "elhitték" Clemenceau ígéretét, és nem tehetnek róla, hogy a csúnya Antant meg a csunyus románok nem tartották be.

 

Ilyen horderejű kérdésben azt kell nézni, hogy milyen biztosítéka van az ígéretnek, a cserének. Nem? És megfeleleő biztosított módon megtenni, ha hajlanak rá. Vagyis egyidejűleg kimenni egy kis északról, kikötve, hogy egyidejűleg távozzanak a románok a Tiszántúl és Partium egy részéről stb-stb.

 

Ráadásul az akkori viszonyok között - máról visszanézve - látható, hogy a Clemenceau-jegyzék ígérete mögött nem volt katonai erő, ami kikényszeríti. Magyarul nem volt olyan Antant-haderő, ami rákényszeríthette volna a románokat, hogy kivonuljanak.

 

Ezt látni tájékozottság kérdése. Van a Tiszántúl és Erdély környékén olyan framcia/angol hadseregrész, ami ezt ellátja, ha kell ?

 

Nem volt, és ezt tudnia kellett KUnnak, Szamuleynek és a többinek is. Vagy úgy vezetik az országot, hogy fogalmuk sincs, milyen hadseregek állnak a határ környékén???????