Üdv.

Mindenekelőtt le kell szögeznem, hogy valódi gazdaságpolitika, tehát államilag tervezett, a kívánatos folyamatokat elősegítő szabályozórendszer, oktatáspolitika, ami közép/hosszú távon a hazai termelési bázis bővítéséhez, a foglalkoztatás valódi emelkedéséhez vezethetne, nincs ma Magyarországon. Valódi gazdaságpolitika a nyolcvanas évek eleje óta nincs, a fent felsoroltak egyes részelemei utoljára 1994–98 között működtek nálunk.

Sajnos a „rendszerváltás” nem a termelés közösségi alapokon történő bővítését, és az ezen alapuló termelékenység/életszínvonal növekedését hozta. Éppen ellenkezőleg. Történt egy elvetélt kísérlet az ún. „eredeti tőkefelhalmozás” magyarországi kivitelezésére, (Ennek hivatalos neve „strukturális reform” volt) ami a termelőerők és termelési eszközök drámai leépülését hozta mindössze kb. 3 év alatt. (A „rendszerváltás” után az ország nagyobb gazdasági veszteséget szenvedett el, mint a második világháborúban!) Eredményeképp a termelőeszközök döntő többsége felszámolásra, illetve külföldi tulajdonba került, soha nem látott mélységbe zuhant a foglalkoztatottság, és csak az eszközök töredéke került a hazai új/régi tőkés elit birtokába. A magyar gazdaság végletesen kiszolgáltatott lett a globális tőkének, mely gyakorlatilag fillérekért jutott a magyar piachoz, és a termelőeszközökhöz. A gazdaság gerincét, rugalmasságát, fejlődőképességét a rendszerváltásig döntő mértékben biztosító ipari/mezőgazdasági szövetkezeti rendszer erőszakos felszámolásra került, és a mai napig törvény tiltja a szövetkezeti rendszerű gazdasági tevékenységet.

94-98 között történt egy viszonylag sikeres gazdaságstabilizációs kísérlet amely lehetővé tett egyfajta korlátozott növekedést, de ennek eredményeit kb. 2006-ra az aktuális politikai kurzusok az ellentétébe fordították. A 2008-ban beköszöntött világgazdasági válság a politikai elit hathatós közreműködése mellett gyakorlatilag gazdaságilag visszavetette az országot a rendszerváltást közvetlenül követő leépülés szakaszába.

Jelenleg nincs szándék, sem terv, sem alkalmas vezetők a kilábalásra.

Ennyi lenne a „beköszönő” szösszenetem. :-D