legmoncsi neked a gyerekkel kapcsolatosan azt javasolom, hogy türelem. A kutyának és a gyerkőcnek is meg kell szokniuk egymást. Felügyelet nélkül ne hagy dőket játszani. Az unokaöcsém (nem él ugyan velünk) de ő is félt a kutyától eleinte. Mivel még a kutya is kicsi volt hajlamos volt harapdálni, ugrálni, nadrág szárába belekapaszkodni stb....ezt a kisfiú nem vette túl jó néven és félt. Szerintem próbálkozz azzal, hogy akkor mutatod meg a kisfiadnak a kutyust, amikor mondjuk alszik...mivel a kölykök még sokat alszanak, ezért könnyen elcsíphetsz ilyen pillanatot. Egyre közelebb viszed hozzá alvás közben, egy idő után meg is simogathatja...persze csak lassan, óvatosan, türelmesen, a kisfiúra sem szabad semmit ráerőltetni. És aztán mikor eljut oda, hogy a kutya hű de aranyos, próbáld bevonni a közös játékokba. Fektesd le a kutyust, hagyd a fiadnak simizni és persze végig figyelj arra, hogy a kiskutya ne harapdálhassaa gyereket, mert valóban egy kisgyereknek nagyon kellemetlen a tűhegyes baba kutya fog szúrása. Egy idő után hidd el meg fognak barátkozni, csak türelem kell. Amúgy a landseer gyermekbarát, csak hát amíg kölyök még szertelen, játékos, tele van energiával, ezt neked kell kontroll alatt tartani. A másik, hogy ne várjatok tőlük csodákat rögtön az elején. Gyorsan tanulnak, de sokat kell velük foglalkozni és az, hogy minden körülmény között teljesítse a parancsokat egy kutya az a kölcsönös bizalom, gyakorlás és idő kérdése. És ha túl lesztek a kölyökkoron, jön egy kamaszkor (a kutyáknál úgy mint az embereknél) és akkor fogjátok a hajatokat tépni, mert jön a se lát se hall időszak, mikor hajlamosak elfelejteni az addig tanultakat :) Ilyenkor kell még egy nagy levegőt venni és felvenni a legtürelmesebb modorunkat. :)