A Czuczor-Fogarasi többek közt ezt írja:

"MURVA

(mur-va) fn. tt. murvá-t. 1) l. MURUGY. 2) A növénytanban a virág kocsányján képződött levélforma növés vagy pikkely, mely rendszerént a virág közelében áll, s ha kettő vagy több van egymás mellett, a kocsányból rendszerént különböző magasságban indulnak ki. (Bractea). Ilyen murva van pl. a tavavaszi viola, a szódokfa kocsányján; néha a murva színes, mint a csormolyafintor (melampyrum arvense) növényé (Gönczy Pál). V. ö. MURVÁCSKA. 3) Így nevezik némely tájakon az apró kavicsot. Murvával meghordani az utakat. Mindenik értelemben töredéket, vagy töredékformát jelent, s alapjelentésre rokon a morzsa szóval, minthogy a kavics, gőbics is mintegy más kövek morzsájául tekinthető, különben is gyökük mor vagy mur teljesen azonos, mely megvan a latin frango, német brechen gyökében, és a szanszkrit bharç gyökben, mely Eichhoff szerént am. leválik, lemorzsolódik. Fábián István szerént murva finnül: mura, valamint morzsa finnül: muru, és morzás finnül: muria. V. ö. MORZSA.

MORVÁNY

(mor-vány), fn. tt. morvány-t, tb. ~ok. harm. szr. ~a. A barkóknál és palóczoknál am. fonott kalács. Pápai Páriz szerint görög-latinul obelias. Ha a fonott kalácsnak azon nemét veszszük, melynek fonadékai feldudorodnak, úgy a morványnak gyöke azon mor, mely dudorodást, magasodást jelent, s rokon hozzá a morj, orj, és a rokonhangu marj. V. ö. MORJ.

MÓR

fn. tt. mór-t, tb. ~ok. 1) A rómaiak korában észak-nyugoti Áfrikának Mauritania nevü tartományában, és a szomszéd tengerpartokon lakott barna vagy barnássárga népek, latinul többesben: mauri. Midőn a szerecsenek (arabok) a VII. században Áfrika ezen részét is meghóditották, e név reájok is elterjedett; a VIII. században egész Spanyolországot elfoglalták, és a spanyol történetirók általában móroknak (los Moros) nevezik őket, s mintegy 8 századon keresztül uralkodván Spanyolországban, innen végre kiűzettek és ismét Áfrikába költöztek. 2) Férfi kn. Maurus. Szent Mór apót. Mémelyek hibásan használják Móricz helyett is, melynek Mauritius felel meg, noha talán mindkét szó a maurus latin szóból eredett: legalább ezt tartja a Heyse K. W. l. szótára. 3) Polyvával kevert és meggyúrt sárból, mintával kiszakasztott téglaforma, s napon száritott tömeg, melyet falépitésekre használnak, máskép vájog v. vályog. Ha a mórt kiégetik, tégla lesz belőle Kemenesalján magát a szalmás sárból rakott falat mely néhutt: fecskefal, fecskerakás, nevezik mórnak. Innen úgy látszik, mintha a latin murus, német Mauer, régi felső-német mur, mura, moure stb. szók értelme rejlenék benne. Egyébiránt a magyarban is mor, mart, stb. valami magasat, magasodót jelentenek. V. ö. MOR. A vájog mindenesetre magyarosabb, és a magyarban elemezhetőbb eredetü. V. ö. VÁJOG."

Gyanúsan áthallik a HAR gyök. (harsan, Hargita, horhos stb. felmagasló, meredek falú értelemben) Nem jelenthet a Morávia ezek szerint hegyvidéket? A morvák pedig hegyvidékieket?