Húú, nagyon örülök, hogy jobban van Rudi! Remélem tovább lehet majd finomítani a kezelésen és egyre jobban lesz!

Amúgy szerintem is a tacsikra nem vonatkoznak a nagy kutyakönyv törvényei :)

Bár azért én nem bosszúnak hívnám az "ajándékokat" amit esetleg távollétükben hagynak, mert szerintem olyankor kicsit be vannak feszülve. Nem érzik biztonságban magukat valami miatt (feszültség volt otthon, megszidták őket, vagy épp nagyon unatkoznak és nehezen kezelik a magányt...) Az tuti, hogy egy tacskó mellé is nagy türelem kell, viszont meghálálják a foglalkozást, mert ritka okosak :)

Már meséltem itt a fórumon, hogy ahol lakunk nincsenek kerítések, csak erdő, termőföld meg pár ház. A mi kuttyunkat simán ki lhet engedni nem megy el, nem megy ki az útra, mert az tiltva van és magától visszajön pár perc múlva ha végzett, sőt mióta gyerek van itthon az esti utolsó kimenetel tényleg úgy zajlik, hogy kutyát kiengedem a sötétbe és egyszer csak 1-2 perc múlva megjelenik, hogy végzett :) Persze biztos számít, hogy szuka, mert a falu kan tacsija nagy vándor, bár ő is magát sétáltatja és ha végzett hazamegy, de azét ő jóval nagyobb távokat tesz meg és lecsekkolja a falu összes szukáját szerintem :) Szóval ehhez kellett több mint fél év türelmes (néha türelmetlen) oktatás és százezer kiabálás, hogy merre szabad, vagy nem szabad mennie és jöjjön vissza :) Varázsszó még mindig az (ilyenkor bárhonnan hazaszalad) a "Gyere adok valami finomat", vagy a "Gyere itt a cica" :)) A tanítás máig is tart, mert persze mindig feszegeti a határokat :)

Ja hogy azét írjak olyat is, ami nem rózsaszín. A mi tacsink "hibája", hogy mindig mindenért morog. Nem harap, legalábbis minket nem, mindent eltűr, de csakazértis közben mormog :) Ő a mi mormogink :)

Isten hozta az új tacsisokat :)