Okorica, ez nagyon jópofa volt :) Mármint a sztori :)

SzentK Köszi, igen alakulgat a kutya-gyerek viszony, de a béke még odébb van. Egyelőre az is eredmény, hogy Fiona a maga módján toleráns vele, sőt játszani is szoktak együtt. Idegennek már százszor odakapott volna. Még mindig előfordul, hogy a gyerek tiszta szeretetből csépeli a fejét, ő meg tűr tűr tűr... mondjuk odébb nem menne :) A gyerek állandóan eteti, azzal nincs gond. Ma pl minden sajtfalat felét kivette a szájából és a kutyának adta :) A kenyérrel vigyáznom kell, mert eddig nem evett a kutya, de a gyerek óta kicsit kikerekedett miatta.

Valamelyik nap a szomszéd fekete tacsi (aki mellesleg minden nap jár erre) benézett hozzánk és körbeszaglászott. Fiona ilyenkor tiszta ideg és követi. Na amikor Fiona fekhelyéhez ért látni kellett volna, ahogy a mi kis morgoncunk rákészül , hatalmasra tátja a száját és belecsippent a feketének a fülébe :) Persze ezek nem komolyan harapások :) A fekete jóval nagyobb mint a miénk és ha nem nálunk vagyunk akkor ugyanilyenért helyreteszi Fionát.