Szerintem is a kutya társas lény és amíg gyerek, addig igényli a gazdi közelségét. A miénket sosem hagytuk sírni, eleinte ágy mellett aludt, aztán a közelben a vackán, majd magától maradt a nagyszobában, ma meg a földszinten egyedül. Szerintem nem lehet elrontani, sőt szerintem árt a bizalomnak ha túl korán egyik napról a másikra egyedül Felesleges kialakítani benne a szorongást, mert később ez visszaüt. Most kell energiát feccölni bele és fokozatosan fog önállósodni. Én vallom, hogy kiskorban a kornak megfelelő babusgatással elkerülhető a későbbi erős szeparàciós szorongás, de legalábbis csendesebb a lezajlása. Ő most még egy kölyök, akinek kell a közelség, lesz ő még önálló eleget.