Hát akkor tényleg kell szoktatni, de lehet napközben kell kis tréningekkel, mert ha kapásból egyedül marad éjszaka, akkor a sírással és a félelemmel az idegrendszerének a szorongással kell küzdenie, ahelyett, hogy békésen és boldogan pihenne, ameddig csak lehet én a kíméletes, fokozatos tréning híve vagyok. És ha a párod sem lesz otthon, akkor napközben is meg éjjel is egyedül lesz??? Mert akkor ez tényleg már sok egy kistacskónak. Akkor nem csak éjjel fog stresszelni, hanem nappal is, míg bele nem fásul mert, ezt úgy hívják tanult tehetetlenség. Ha majd már jó kutya lesz és nem sír, az nem azért van mert kiegyensúlyozott és megtanulta a leckét, hanem mert megtanulta, hogy nincs válasz a szorongására és a nyüsszögésére. Ez hasonló a negatív büntetéshez. Persze pánikot kelteni nem akarok, de  lehetőségekhez képest pozitív üzenetet hordozzatok felé és fokozatosan szoktassátok amennyire csak lehet.

Persze tudom, ha menni kell menni kell, sajnos ez van, szóval lehet, hogy a napközbeni egyedüllétek lesznek nehezebbek neki. Nekem mákom volt, mert otthon voltam vele, így neki szinte buli ha végre eltűnünk 5-6 órára. Idegen lakásban ha otthagytuk, akkor volt néha 2 perces nyüsszögés, de sosem esett pánikba és már ezt is kinőtte. Saját lakásunkban soha egy büdös kukk nem volt :)  Amúgy a mai fejemmel, ha napi 8 órát dolgoznék és nem lenne otthon senki korábban, nem biztos, hogy bevállalnám, mert azért látom, hogy mennyire kell nekik az impulzus. Persze alszik 2-3 órát simán napközben, de a periódusok között sokat rohangál, játszik, hozza a labdáját meg úgy egyáltalán sürög-forog körülöttünk és keresi a kontaktust. Ha nem vagyunk itthon, akkor reggel nagyon le kell mozgatni meg kötni egy fél órára minimum, meg mikor hazajövünk, akkor még hosszabban.