Nekem van egy három és féllábú tacsi fiúm (5 év), meg egy négylábú tacsi lányom (4,5 év). Ha sétálni megyünk (napi 3x), reggel kirohannak a kapun, az első bokorig, majd kezdődik a vánszorgás. Azt a szenvedés teli ábrázatot, amit Frédi mutat, látni kéne. Ezt észreveszi az ovi macskája és jön szemrevételezni, mert ilyet még ő sem látott. A macskát meg észreveszik mindketten, a rakéta, az kismiska hozzájuk képest, de a macska eddig még befért a kerítésen, ők pedig nem. Szóval ők nagyon jól tudják, hogy mennyi mozgás kell nekik, és ha elfáradtak, akkor elindulnak hazafelé. Képesek fél tíztől délután háromig a fészkükben feküdni, és roppant érdeklődő pillantásokat vetni ránk, de maguktól ki nem jönnek a fészekből. Kivéve a kocsonyafőzést, mert akkor meg ülnek a konyhasarokban és várják a jussukat (kb. 8 órán át). Szóval én úgy gondolom, hogy rájuk lehet bízni, hogy mennyit mozognak, ha a telekről jövünk haza kocsival, 20 méter után már úgy alszanak, hogy meg se moccannak.

Frédi

A páros