Jó hogy betetted köszi!

A Magyar Tudományos Akadémia eddig hallani sem akart a magyarság szkíta kapcsolatáról. Gondolja, hogy ez a zenei vonal megtörheti a jeget?
Ha a valós magyar történelmet és műveltséget folyónak képzeljük, akkor egyelőre csak föld alatt, úgymond kazamatákban folyik, ahogyan az ókeresztény tanok terjedtek az üldözések idején. Amíg Kodály Zoltán és Szabolcsi Bence élt, nagy erővel áramlott hivatalos mederben a magyar régizene kutatás, a két nagy mester halála után ez a vonal vezető híján elerőtlenedett. Az MTA működtette hivatalos zenetudománynak végre tudomásul kéne vennie, hogy a magyarság a zene területén is átadó volt, Kodály és Bartók a magyar népi zenei műveltségünk szomszéd népekre gyakorolt hatását már részben tisztázta. A közelmúltban dr. Juhász Zoltán dudaművész - egyébként kommunikációs mérnök - magyar és más népek több ezer dalát táplálta számítógépébe. A feldolgozás eredményből kiderült, hogy a Kárpát-medencéből évezredekkel ezelőtt kirajzottak vitték magukkal és adták át különböző népeknek hagyományos dallamaikat. Így már érthető, hogy ezek miért bukkannak fel a magyarok nyelvrokonaitól kezdve, a kurdon, Bartók török gyűjtésén át a vallonig és a baszkig távoli népek dalaiban. A kutatást ki kell terjeszteni a Kaukázus térségéből a Tigris és Eufrátesz forrásvidékére és a ma még élő gael területekre is. Az általunk felfedezett és közzétett szkíta-magyar tánc, a Sacarus, éppen ezért lehet fontos láncszem abban a bizonyítási eljárásban, melyet már Kodály is megpendített: Ahol a nemzet nyelvi eredete, ott kell keresni muzsikája bölcsőjét is! Népzenénk ősrétegéből, így gyermekdalainkban, táncainkban, a mai napig több százra menő ötezer évesnél idősebb dallamot énekelünk vagy táncolunk. Ezek ismeretével a gyengélkedő nemzettudatot erősítjük.

Szakács Gábor

http://www.rovasirasforrai.hu/Kitekinto/Zenetorteneti-felfedezes.htm