Nem sok variáció marad nyelvi szempontból az indoeurópaiak megjelenése előtti időt tekintve Európában, s különösen a Kárpát-medencében. Mivel nincs az eurázsiában beszélt nyelvektől teljesen elütő nyelvnek nyoma, tehát valahová besorolható minden mai, s egyébként sem lehetett indoeurópai, mert az eredendően agglutináló nyelv volt az MTA Nyelvtudományi Intézete szerint is, azaz nem volt akkor még az ami később lett. Nem lehetett sémi, azoknak itt semmi nyoma, ahogyan az altáji nyelveknek sem. Sumer sem, nincs rá utaló jel. Esetleg lehetne valamelyik kaukázusi, de azok a sino-val rokonok, oda vannak besorolva sino-kaukázusi néven.

 Namost mi marad? Lehet tippelni! A „kihalt nyelv” variációt, melyet itt-ott vélnek, kéretik elfelejteni, mint agyalgást…

 

És úgy látszik nem elég egyszer ismertetni valamit… Tehát újra:

 

Евгений Николаевич Черных — российский археолог, заведующий лабораторией естественно-научных методов Института археологии РАН

Jevgenyij Nyikolájevics Csernyih, Balkano-Kárpát fémkohászat

 

1 http://stepnoy-sledopyt.narod.ru/history/esp/esp.htm

 

2. http://www.archeologia.ru/Library/Image/35ecb1a304cf/show/pic12

----------------

Ebből nőtt ki az Altáj északi oldalán a tagar-, majd abból a tastik-kultúra, s ott már a vas is széleskörűen elterjedt. 

A kultúra képviselői kevert antropológiai típusúak, amint a halotti maszkok mutatják az Ermitázsban, a minuszinszki és kakassziai múzeumokban. Ezek között megtalálhatóak mind a kaukázusiak távoli leszármazottai, mind a helyi kora-vaskori lakosság, valamint mongolid típusok is. A nemesi sírok hangsúlyosan mongolidok, az átlagos, rendes sír a kaukázusiaké, szerényebb a tagaroké.

 

Kínai kutatók szerint a Szeima-Turbino kultúra termékenyítően hatott a Qijia kultúrára is. (i.e. 2400 – 1900). Kína legkorábbi bronz-kultúrájának adta alapját a Sárga folyó felső szakaszán. (Nyugati Gansu, és a Keleti Quinghai.) Régészeti bizonyítékok arra utalnak, hogy korai kapcsolatok voltak a Qijia kultúra és a közép-ázsiai között. Kések, réz és bronz tükrök, tengelyek, stb., valamint a lótenyésztés kezdete utalnak erre. (Később a Qijia-kultúra nyugatra szorult, majd elsorvadt, a népessége pedig lecsökkent.)

A Zhou-dinasztia (i.e. 1045–256) alatt, (amely a leghosszabb ideig tartott, mint bármely más dinasztia a kínai történelemben, [bár a tényleges politikai és katonai hatalmat csak a nyugaton tartotta végig]) teljesedett ki a kínai bronz-kultúra, majd ezidő alatt vezették be a vasgyártást is. Ekkor volt a kínai szellemi élet első virágzása, a filozófia alapjai innentől datálódnak (Kong Fü-zi/Konfucius, Lao-zi a Taoizmus atyja, Mo-zi/Micius, stb.), Majd a Qin-dinasztia alatt a törvénykezés kiteljesedése.

A mandzsu Qin-dinasztia negyedik császára, Jong-Zeng kijelentette, hogy a a kínaiak nem magasabb rendűek a barbároknál. Igazolta állítását, s deklarálta: a Zhou-dinasztia, amely a kínai civilizációt megalapozta, a Xirong "barbár állam"-ból származott.

 

A Xīróng nép (kínai: "nyugati harcosok") voltak a Xioniták, vagyis a Hephtaliták, azaz fehér-hunok elődei.