Csak szólok, hogy kezdek meghülyülni Rudika elvesztése miatt - pedig annak már több mint fél éve.

 

Ugyanott töltjük a nyarat, mint évek óta - vagyis egy Balatonalmádi kempingben, májustól-októberig, egy lakókocsiban .... de nem teljes az örömöm.

 

Ott a kisasztal, ami alatt volt Rudika kosárkája - ahol most semmi sincs - de amikor kimegyek hajózni, akkor sem vár már senki a stégen - pedig azt az egész közösség tudta, hogy ha Rudika ott kint vár.... akkor hamarosan érkezek én is.

 

Egyébként olyan (külföldi, dán német, osztrák, stb.)  emberek is hiányolják - akikről eddig azt hittem, hogy fogalmuk sincs ki a Rudika...ehhez képest névszerint keresték az idén, amikor megérkeztek.

 

Valódi színfoltja volt a kempingnek - valójában az egyetlen kutya volt, akinek szabad járkálása volt a kempingben, ugyanis én (a tiltások ellenére sem) kötöttem meg soha.

 

De nem is kellett.

 

Mindennek következményeképp, a tavaly balestet ért hajóm renoválása után - a hajómat ezennel "Rudika" nevű hajónak "keresztelem" meg - innentől így hívják a hajómat.

 

(csak mellékzönge, hogy az egyik hajóstárs - aki imádta Rudikát - azt kérte, hogy ő fizethesse ki a hajó névhordozó matricáinak a költségeit)

 

Szóval: nem könnyű nélküle, higgyétek el.

.