Áhh, ne is mondd. A párom azzal nyugtat (meg ezt olvassa szanaszét a neten is) - hogy hiába hoznánk ide egy új kiskutyát... mindig Rudikát keresnénk abban is.

 

És ebben van némi igazság is - mert ha lehet ilyen szavakat használni egy kutya esetében, akkor Rudika egy rendkívül "udvarias" és "figyelmes" kiskutya volt.

 

Soha nem ártott senkinek - annyira, hogy látott már kisegeret, siklót, sünit, ilyesmit... de eszébe nem jutott ártani bármelyiknek is. Rendkívül békés, barátságos kiskutya volt.

 

Amikor már beteg volt, szinte elnézést kért a kellemetlenségért - mi éreztük szarul magunkat amiatt, ahogy ő érezte, hogy gondot okoz.

 

Higgyétek el: ez nem elfogultság - elvégre 40 éve tacskós vagyok... de ilyen még nem volt.

A Páromnak ez volt az első "iparszerű" kutyája a lakásban - de ő is érezte, hogy "Ez nem is kutya - hisz nem is úgy viselkedik" - pedig de, csakhogy ő ilyen volt.

 

Áhh, sokáig ez nem tarthat így.

.