Pribik Pulkava, cseh krónikás,

a prágai érsek írnoka 1373 és 1377 között, később iskolai rektor, majd papi hivatalt tölt be. 1380-ban hal meg, születési éve ismeretlen. Mellesleg a Vita Caroli-t is lefordította, IV. Károly személyes kérése alapján, tehát aligha lehetett egy senkiházi hazudozó.

 A Zakadémiai értékelés szerint krónikáiban mégis megbízhatatlan adatokat közöl (naná!) annak ellenére is, hogy  a krónikás a lehető legjobb feltételekkel kutathatott. Többek között (ugyancsak IV. Károly személyes támogatásával) szabad betekintést nyerhetett a királyi levéltárba is.

Pulkava Cseh-krónikája (Kronika česká) többek között olyan érdekes adatokat közöl, miszerint Szvatopluk a cseheken, lengyeleken és az oroszokon uralkodott. Szerinte Szvatopluk maga, közvetlenül miután hatalmát elvesztette, Sombor-ra vonult vissza (Czoborszentmihály, Zombor - ma Szerbia), ott rövid időn belül meghalt.
Morávia széthullása után 192 évvel császári jóváhagyással hívták újra életre a "morva koronát", melyet szimbolikusan egyből a cseh királyra ruháztak mint jogos örökséget.

 

Valóban megbízhatatlan Pulkava krónikája?
nézzük csak:

 

Nestor krónikája a néhai Moráviát Hungária és Bulgária közé helyezi el. A (szerbiai) Morava folyó mellé teszi általában a morvákat, akiket szerinte  mások cseheknek neveznek, és ezek a szlávok  szerinte  a fehér horvátokra (lengyelek), szerbekre (a kor oroszai-ruszinjai, pontosabban csak rosz, az ó-rosz magyar elnevezése a mai oroszok őseire vonatkozik) és a karatániaiakra oszthatók.

 

Mindebből következik, hogy a szláv vezetői réteg uralkodása, azaz a szláv fejedelemségek rendszere a sosemvolt Nagymoráviában leginkább gazdasági jellegű vállalkozás lehetett, a mai oligarchák mintájára. Az "államszövetség" pillérei a néhány, régi törzsi rendszerből kiforrott vagyonos maffiacsaládokon nyugodtak. Belső torzsalkodásaikat pedig a maffiaháborúkhoz hasonlíthatnánk. Ezek a fejedelmek nem voltak függetlenek, politikailag leginkább a frankokhoz tartoztak, de a pápa és főleg a bolgárok, na meg Bizánc is sütögette itt a pecsenyéjét. Tehetsége folytán Szvatopluk lett a helyi "keresztapa", a vallásbiznisz megalapítója. Nemzetközi szalonképességét úgy biztosította, hogy bizánci hittérítőt ültetett Sirmium érseki székébe (Metódot) és frank püspököt (Wichig) egy általa újonnan alapított püspökségbe (Nis-Nitrawa) saját eredeti székhelyén. Ez ugye mindkét félnek hozott a konyhára némi mellékest. Szvatopluk halála, illetve Morávia megszünése után ezek a vagyonos maffiaklánok szétröppentek, új hazájukban a X.sz. folyamán a nagybani vallási bizniszre orientálódtak, az otthon megkezdett minta alapján. Térítettek, keresztény államot alapítottak (Lengyelország, Csehország), avagy bizánci támogatással szintén térítőként telepedtek a helyiek nyakára. (Bulgária, majd Oroszország) Kolonizáló tevékenységüknek köszönhetően a szlávság egy kis földrajzi terület kis számú népességéből hamar hatalmas területeket belakó nagyszámú népességgé vált. Bázisként, mely ehhez a cirillbetűs "gyarmatosításhoz" elengedhetetlen, Bulgária és tágabb övezete szolgált, miközben a befolyásukat Szvatopluk régi Moráviájában sem vesztették teljesen el. Sőt az egyházszakadás után Horvátország szerepe nőtt újra meg a glagolita írás által.
A mai szláv népelnevezések tehát egyáltalán nem követik a kor realitását, csupán rossz fordítások. Talán a helyben maradt szlovén/szlavón elnevezés az egyetlen kivétel, s részben a horvát, na meg talán a szerb.

 

Kézai tehát hiteles adatot közöl, amikor Szvatoplukot lengyel fejedelemnek tartja, épp csak ő még nem a mai Lengyelország területére vonatkoztat, hanem a fehér-horvátok balkáni lakóhelyére.