"ha a szlávok az avarokkal szemben évszázadokig őrzött hamvasztásos tradíciójukat éppen a politikai-kulturális elnyomás alóli szabadulás pillanatában adták volna fel, meglehetően sajátos, ámbár nem példa nélküli néplélektani reakciót feltételezne"

Ezek szerint Szőke és Tomka szemben áll a Györffy által megfogalmazott vagy legalábbis sugallt tétellel, miszerint a peremterületek felvirágzása és a csontvázas temetkezésre való ottani áttérés a deszikkáció miatt oda özönlő avaroknak-onoguroknak, de legalábbis a belső területekől a szélekre húzódó, mindaddig avar-onogur függésben élő népességnek lenne tulajdonítható.