A görögök a Nap évi útját jelentő főkört nevezték EKLIPTIKÁ-nak

A Földpályának van két fókusza, amik között 5 millió km a távolság.

Ebből az egyikhez rendelték a Napot, ami mégis csak a rendszer középpontjában van.

A másikhoz a Holdat párosították. Azért, mert nem lehet a középpontból hozzárendelni már más egyebet, mert csak egy napunk van.

A Hold viszont második Napként, éjszakai Napként viselkedik az égen. A látszólagos mérete is azonos vele.

 

Hogy minden jelképben körrel ábrázolták a pálya ellipszist, ezen nincs semmi csodálatos. Ez egy utalás és nem egy mértani ábra.

De akad szájbarágós változat is, -jin-jang ábra- ahol megmutatják, hogy itt ellipszisről van szó, mert a nagy körön belül ott van még két kisebb is, a Két Napra utalván.

Más helyeken ábrázolták a Napot, egy kört, és mellé oda tettek egy pálcát (vonalat), ami a két fókuszpont közötti távolságot jelezte, általában méretarányosan.

Ez utalt az ellipszisre, nem pedig egy kiszerkesztett "valódi" ellipszis.

 

"Amikor a fekete korong felől tekintünk az ábrára, a nyári napfordulót látjuk. Ilyenkor a Hold pontosan a Nap előtt tartózkodik.

 

Vagy nem. A kettőnek ugyanis köze nincs egymáshoz."

 

Igazad van, meg nincs is!

Egész végig megszemélyesítésről és jelképekről beszéltünk.

Ha a Hold a második fókusz pont, ilyenkor, afélium idején, mégis csak a "Nap elé" kerül nem?

 

Az iker fogalom, mint fogalom és nem puszta jelenség, szerintem igenis a Naphoz, a Teremtő kettősségéhez kapcsolódik.

Az iker, idő szavak mögött ott van az ük, az ős képzete. Az iker szavunk végeredményben ős(ük)-er(erő).

Ez pedig maga a Teremtő, aki nagyon sokszor kettős természetű.