Sziasztok!

Köszönöm a hozzászólásokat, mind két oldalét. Természetesen ha valójában hideg lesz zsebi sem lesz kint, hisz értelem szerüen megfagyna. Viszont (mivel nyáron ehhez szokott) sokkal jobban élvezi most a kint létet, mint mikor lakásban egyik helyről fekszik a másikra (kivéve ha mi is vele fekszünk, de erre azért kevés időnk van...) tehát ha a lakásba ténykedünk ő is császkál körülöttünk, de idővel megy ki a bejárati ajtóhoz hogy lecsekkolt minket mostmár menne... reggel is ez van, előszoba kinyit, rohan egyet a lakásban hogy este nem tüntünk e el, lecsekkolja páromat is , és miután beporszivózta a reggelit, még ki se nyitom a bejárati ajtót már rajtrakészen rohan hogy megugassa a nagyvilágot... és reggel mikor indulunk melóba (ha nem késve) akkor az az első hogy hozza a lasztit és játszunk... szerencsére nem az a afajta kutya aki leül a sarokba és didereg, függetlenül attól hogy milyen idő van, de ezt a szülein is láthattuk mikor elhoztuk otthonról (ők a hóból ugrottak elő nagy farokcsóvával). Sőt amióta megvan a háza esténként (pedig volt már este 10 fok körül is) volt hogy jutifalattal hivtam be aludni az előszobába, mert olyan jól elovolt kint. És mikor esett az eső sem volt másmilyen a kedve, ezt észrevettük a betonon sáros tappancsból, meg a + 2 lukból a kertbe, tehát akkor is virgonckodott, nem hesszelt a házban elbujva.

Persze mindenkinek más a véleménye, jól is van ez igy, de nem gondolom hogy emiatt rossz embernek kéne éreznem magam. Ha bezárva tartanám, akkor érezném magam rosszul, és amikor vele foglalkozunk, tőlünk, és a család többi tagjától is rengeteg szeretet kap.