Nagyon nagy várakozás, izgalom és idegesség volt bennem az utazás előtti napokban, 2011-ben. Akkor kezdtem megnyugodni, amikor már Fehérváron voltam, és megérkezett a busz. Már az első percekben megismerkedtem egy kedves hölggyel és fiával, és megtudtam, hogy ők is a Francia-riviérára utaznak.
16,45-kor indultunk, és másnap délután 14,00 órára voltunk Franciaország területén. Az odaút összesen 22 órás volt, három óránként álltunk meg, és nagyon hosszú volt, de valahogy eltelt, hiszen a mellettem ülő hölgy állandóan "elveszített" valamit, hol a szemüvegét, hol a villáját. Szerencsére szinte mindig aludt, amit eléggé irigyeltem, mert nekem sikerült egy órát aludnom az egész odaút alatt. Egyébként sokat nézelődtem és a pihenőidőkben és beszélgettem az újdonsült barátaimmal. Olaszországban először Veneziában álltunk meg egy kis pihenőre. Itt Julika barátnőm egyből vett egy nagyon szép velencei-álarcot, mi meg megvásároltuk az első hűtőmágnest.
Utána Piacenza felé mentünk tovább. Verona felé kezdett megváltozni a táj, előkerültek a dombok, és egyre érdekesebb tájakon haladtunk át, Savona, Ventimiglia, Albenga, Sanremo következett.
Sanremo az első pillanatban megtetszett, már csak azért is, mert itt érintettük meg először a tengert. Megnéztük többek között a Casino épületét is, a Primavera szobrot, és több templomot. Majd lehetőséget kaptunk egy kis szabadidőre. Sétáltunk, majd az újdonsült barátaimmal lefutottam a tengerpartra, és berohantunk a tengerbe. Igaz csak a lábunkat érte a tengervíz, mert annyi idő nem volt, hogy fürödjünk is, hiszen még volt előttünk egy kis út, de rendkívül varázslatos érzés volt, jókat nevetgéltünk, és nagyon boldogok voltunk. Elkészültek az első felvételek a tengerről is. Sokat emlegettük ezt a napot még a rákövetkező napokban is.
Továbbindulva nemsokára (Menton után) megérkeztünk a francia riviérára. Mindenkiből ugyanazt az érzést váltotta ki a látvány, egyszerre kezdtünk felkiáltani, mert ezt az eleganciát, luxust, gazdaságot még sehol senki nem tapasztalta /kivéve azok a társaink, akik már jártak itt/. A szállásunk Biot-ban volt a Pylone campingben, mobilhome-ban. Kicsit furcsa volt a papírvékony fal, meg néha összeütköztünk kifelé jövet egy-egy helyiségből, de könnyen megszoktuk.
A kempingben sajnos mi magyarok nem tudtunk internetezni, sőt nemcsak a kemping területén, hanem más francia városokban sem. Ez nagyon bántotta fiú barátainkat is. És hogy teljes legyen a kép, már a második napon észrevettem, hogy nem tudok kommunikálni telefonon sem az otthoniakkal. Ez nagyon elkeserített, hiszen direkt felkerestem a szolgáltatót utazás előtt, hogy ne legyen gond. Valamit még sem vettek észre. Azután nagy kínomban felfedeztem, hogy van a kempingben nyilvános telefon is, és kétszer sikerült értesíteni a gyerekeimet, hogy élek... De többször hiába próbáltam. A család nagyon izgult miattam, hiszen indulás óta semmit nem tudtak rólam, hiába tudattam SMS-ben velük merre járok. Aztán a lányom felkereste a mobilüzletet, és helyreálltak a dolgok.
Biot (szállás) Antibes és Nizza között található. Az itt töltött napokat nem láblógatásra használtuk, hanem sokat kirándultunk, bejártuk a riviéra sok szép helyét, városát. Egész napos program kétszer volt, pihenésre nem sok idő maradt. Amikor már álmos voltam, a barátaim akkor sem hagytak pihenni, hanem elnéztünk a Vidámparkba is, az ADRENALINE-hoz, ahol jókat nevettünk, hülyéskedtünk, sokat sétáltunk, és néztük a bátrabb emberkéket, akiket 30 méter magasra felhúztak, és kilőttek a fejünk fölé. Nem csak mi sikítottunk, hanem - érthetően- ők is.
Sokat beszélgettünk, és csavarogtunk, későn feküdtünk szinte mindig, de korán /6-kor - fél 7 körül/ keltünk, hogy mindenki tusolhasson, reggelit és útravalót vegyen és csináljon magának, elkészíthesse mindenki a teát, kávét, vagy épp boltba menjen indulás előtt a fini baguette-ért. Gyönyörű helyeken jártunk, nem bánom, hogy megnéztem mindent, amit csak akartam, de néha az volt a bajom, hogy keveset tudok a tengerben lenni. Mindig igyekeztem lerohanni, amikor csak tehettem. Ebben szerencsére mindig volt partnerem.
Sok szép helyen jártunk: Cannes-ban, Antibes-ban, Eze Vilage-ban, láttuk a Verdon canyont, jártunk Napoleon útján, megnéztük az Óceánográfiai Múzeumot Monacoban, Nizzábantöbbek között a Masséna teret, és Grasse-ban, a parfümgyárat kerestük fel, stb.
Az utolsó előtti napon úgy terveztük, hogy még utoljára lemegyünk napozni, és fürödni a tengerpartra, majd késő este barátaimmal visszamentünk a tengerpartra, ahol borozgattunk, nézegettük és a fiúk lefotózták nekünk a teliholdat, majd elbúcsúztunk a tengertől és a Francia riviérától.
Utolsó napunkon a mobilhome-k átadása után, 11 órakor indultunk hazafele. Útközben meglátogattuk Eze Village-t, mely egy a tenger feletti sziklára épült romantikus sasfészek (középkori hangulat, pazar panoráma)..Gyönyörű volt a kilátás. Majd tovább utaztunk Milánóba. Itt megnéztük a Dóm épületét és képeket csináltunk, ettünk egy fini Gelato-t, és hazafelé vettük az irányt Milánó - Padova - Ljubljana - Maribor - Tornyiszentmiklós - Nagykanizsa - Siófok útvonalon és végre hazaérkeztünk.
Csodálatos volt ez a 10 nap, hiszen nagy vágyam volt az Azúr-part, és most nagyon nehéz lenne a dolgom, ha azt kérdeznétek tőlem, hogy mi tetszett a legjobban. Talán a Földközi tengert, Monaco-t és Nizza-t emelném ki, és persze a Verdon canyont... de Antibes is nagyon szép volt, sőt St. Paul de Vence, Eze Village is és Sanremo is... Tehát nehéz választani. Elhatároztuk többen, hogy visszatérünk. Többen könnyeztünk, amikor az idegenvezető azt mondta nekünk, hogy akkor most nézzünk jobbra és hátrafelé, és búcsúzzunk el a Francia riviérától, mert most már az Olasz riviéra következik... Furának tűnnek ezek a sorok, de higgyétek el, van különbség...
Rá egy évre visszatértem ismét. Meséljenek a képek...
Innen lehet megnézni:
https://www.blogger.com/blogger.g?blogID=5234025607297490783#editor/target=post;postID=2512505518848180489;onPublishedMenu=allposts;onClosedMenu=allposts;postNum=74;src=postname
