Egy rosszul szituált egyén magyarázva, gesztikulálva jött felém a partról. Nem értettem, talán románul beszélt. Én már ettől betojtam, mert teljesen kihalt környék, szürkület, a fene számított bárkire. A kutya meg nem volt pórázon, valahol a bozótban kajtatott, nem is láttam.  Egy másik fazon a parton guggolt, valamit ügyködött egy hálóval, aztán felszedett egy vastag faágat ,és  hadonászva az is elindult felém.  Borisz akkor rontott ki a bozótból, olyan váratlanul, hogy még én is meglepődtem, nemhogy azok a szerencsétlenek. Ráadásul nagyon ronda hangon hörgött, ugatott.  Az volt az "urak" szerencséje, hogy kétfelé futottak, a kutya egy pillanatig nem tudta melyik után fusson, így el tudtam kapni.