Pont ez a gond, hogy nem érted. Nem az ivartalanítással hasonlítottam össze az abortuszt. Szerintem világosan fogalmaztam. A felelősség és problémakezelés kérdése között vontam hasonlóságot. Hogy ha az emberek egy része a gyermekfogantatásból nem csinál felelősségi kérdést magának, hanem különféle indíttatásból ahogy esik, úgy puffan alapon áll a dologhoz, majd mikor kiderül, ott a baba, akkor meg no problém, van abortusz. Jöjjön a páhuzam: amíg emberek emberi életekkel így bánnak, addig milyen felelősséget tételezünk fel részükről állatok vonatkozásában? Tisztelet a kivételnek! Mit fogja zavarni egyeseket, hogy mit csinál kutyájuk kint kóborolva, aztán meg nem fog ügyet csinálni a kicsik sorsa miatt sem. Csak jeleztem volna, hogyha emberi síkon komoly probléma a mai napig az abortusz, pedig lehet tenni megelőzésre itt is, és még csak ivartalanítani se kell hozzá, és most tényleg őszinte elnézést a szókimondásért, de akkor el kell fogadni a tényt, hogy létezik a probléma, és azt kell kezelni. Ez a munka nem két perc, és sosem indulatos kirohanások vezetnek egy másik ember meggyőzéséhez, hanem észérvek. Meg felvilágosítás a lehetőségekről. 

Amúgy meglepődsz, de van olyan állatorvos, aki nem hajlandó első szóra ivartalanítani, elmondja az érveit, gondolkodjon a gazda. Tehát nem fehér/fekete a kérdés. A szempontodból az ivartalanítás az egyedüli helyes út, másnak meg nem éppen .