Sejtjük, hogy mely cicák lehetnek az ősei között - ők generációról generációra nagyon kedvesek, tehát alapjáraton kenyérre lehet őket kenni.

Cicelle nem fél semmitől - ezért is jutott, juthatott át hozznák egy csomó olyan udvaron át, ahol kutyák vannak és közben még egy elég forgalmas út is...

Szerintem születetten alkalmazkodó mókocska - ha már nem lenne foglalt a kifejezés, mondhatnám, hogy Cicelle a sors ajándéka:-)