Nekem a legelső tacskóim 2 lánytacskó volt - anya és lánya. Az Édesanyám varrt nekik egy marhanagy párnát, benne szivacs-törmelékkel -amin mindketten kényelmesen elfértek.

Imádták is, még akkor is méltatlankodtak, amikor csak letakarítani vettük el a helyéről, hogy "Ne bántsuk a párnát, mert az az övék".

Igenám, de valami rejtélyes okból - sose fogom megtudni miért - ezt a párnát évente kétszer szétszedték.

Kibontották az egyik végét, szétszórták a tölteléket és abba fetrengtek nagy élvezettel. Ugye nem kell meséljem hogy nézett ki a helység ilyenkor?

Takarítás, párna visszavarrás... és láss csodát, hosszú hónapokig megint semmi, a párnát nem bántották.

Ismétlem, ezt cirka félévente csinálták meg... de hogy vajon miért?

.