Mi azonnal specialistához mentünk, és egyből gyógyszereket kapott. Kiss Gabrielláról megoszlanak a vélemények. Nekünk az elején ambivalens érzéseink voltak, de a végén, a krízisek alatt hihetetlen szaktudással többször is megmentette az életét, volt, hogy az éjszaka közepén. Először furcsa, de aztán rájön az ember, hogy ez nem egy pontos tudomány. A kutya nem tudja elmondani, mi volt az előzmény, mit érzett előtte, utána, ezért mindenképpen sajnos kísérletezni kell a gyógyszerekkel.

A legfontosabbnak - bármennyibe kerül is - az MR vizsgálatot tartom. Az korai szakaszban egy kisebb agydaganatot felderíthet, ami hátha műthető, és ez megoldja az epilepszia problémát, meggyógyulhat a kutya. 10 kutyából 3-nak agydaganat okozza az epilepsziát, és az agydaganat általános oka pedig a beltenyészet, lelkiismeretlen szaporítás, egyéb kutyaellenes genetikei "bűncselekmények". Én azért mondom mindezeket - bár kegyetlenül hangzik -, hogy a vizsgálatokkal, főleg MR, esetleg meg lehet menteni a kutya életét, sőt az epilepsziától is megszabadulhat egy műtét után, ha kivehető a tumor, mert a szélén van, akárcsak embernél. A vzsgálatok kültségesek, az MR főleg, de a gyógyszeres kezelés összege évek alatt ennek a többszöröse, hiszen az antiepileptikumok, Tegretol, Levatiracetam, Neurontin vagy az ideggyógyszerek melll, Xanax, vagy agynomáscsökkentők csillagászati összegeket tesznek ki hosszú távon, és egy vizsgálat ezt leszűkítheti. Az MR nem csak tumort mutathat ki, kimutathat pld valam vérrögöt, érgócot, amik gyógyszerrel jül kezelhetők és azok okozzák az epilepsziát, és akkor nem kell 18 féle droggal tömni a kutyát teljesen feleslegesen. Ha mi ezt tudtuk volna, akkor azonnal az MR lett volna, bár nekünk sajnos nagyon bent volt, nem lett volna műthető, de nem kellett volna sok gyógyszer szednie, maximum fájdalomcsillapítót, agynyomácsökkentőt, és drogok nélkül, elevenen élhette volna élete hátralévő részét.

Fontos a vérvizsgálat is nagyon, mert sok esetben keringési zavar, cukorbetegség, egyéb ilyen okozza, amire van gyógyszer, és nem agyi drogokkal kell kezelni szegényt, mert az csak tünetileg kezeli. Persze van, akinek az agyában van a probléma, ott a gyógyszerek sokat segítenek.

Hogy a kutya epilepsziás halálát mi okozza, az sokféle lehet. Van, hogy kap egy rohamot, és meghal a roham közben. Van, hogy nem rohamban hal meg, hanem az epilepszia oka már túl hosszú és túl elviselhetetlen fejfájásokat okoz, sok szenvedést, és akkor sajnos orvos altatja el. Azt a gazda érzi, hogy ez nem élet, már nem tudja a kutyaságát megélni, fájdalmai vannak. Addig nyilván szó sincs altatársról, amig időközönként vannak rohamok, és közben színvonalas kutyaéletet tud élni. Ez egy élhető betegség. A minénk sajnos nem jött ki egy rohamból, és gyakorlatilag az elaltatáskos is rángott, órák óta. Ha meg kéne fogalmaznom, azt mondanám, hogy végérvényesen kiakadt szegénynek az agya. A korábbi rohamok egy percesek voltak. Ha ebből ki is jött volna, nem lett vona már saját maga, egy négy lábon járó, kába szegény kis lény... Persze az epilepszia élhető, hosszú évekig. A miénknek a fél agya egy daganat volt, és még így is két évig élt. Tehát simán élheti a normális élethosszát gyógyszerek mellett.