Szerencsénkre nálunk sem történt semmi rendkívüli, vagyunk, mint voltunk.

A kaja fronton egyre válogatósabbak, mindig beígérem, hogy nem fognak kapni semmit, erre előadják az ellenvéleményüket (jó hangosan), tettleg is jelzik (kitörlik a szememet a helyéről), és végül ki győz? Hát persze, hogy ők. Még jó, hogy van két állandó vacsoravendég (a szonszéd házakból), ők szívesen elfogyasztják a maradékokat, legalább nem vész kárba. Ugyan utálják egymást, ezért állandóan fenyegetőznöm kell, hogy ne legyen harc a vacsorából, de eddig sikerült rendet tartanom közöttük.