Nekem sincs túl sok időm, ha le tudok ülni valamelyik macska azonnal az ölemben terem, így max. olvasni tudok, írni nem.

Most viszont elmesélem, hogy Szilveszter milyen ügyes vadász: egyik szombaton a Mr. nagyon rutintalanul ellenőrzés nélkül engedte be a kis drágát, aki rögvest letett apagazdi lábai elé egy apró egérkét, persze élőt.

Az udvarban élő egerek kollektív tudatában mélyen gyökerezik, hogy a mi előszobánkban két remek búvóhely van, a két cipős szekrény. Egerünk legott bevágtatott az egyik alá. Mi nagy rutinnal kihúztuk a szekrényt, de addigra a kis rágcsáló már följebb mászott. Nekem öltöznöm kellet, hogy a 10-es vonattal elutazhassak, úgyhogy a Mr elkezdte kidobálni a cipőimet, csinos kupacot csinált a topánokból, csak az egér nem volt meg.

Szilveszter elunta a mókát és visszavonult. Előkaptam szegény szendergő Elzát, hogy majd ő. Hát nem, Elza közölte, hogy ő már nyugdíjas és különben sincs köze az egérhez . A vége az lett, hogy nekem kellett megfogni, az ember pedig  szabadlábra helyezte egy utcával odébb.