SZERELMES ALKONYAT

Faludy György: Meditáció parafrázisa 1 

 

Fáj a szerelmes emlék, mert a hiány

Oka múltba néző tépelődés,

Ahogy szerelemünk tépi önmagát,

Ha balga ész, a fájó szívbe néz.

 

Oly kép és látomás ez, mely álomból

Tör át, mint felhők közötti fény,

Augusztusi, nyári alkonyatkor,

Ha szerelem gyúl életünk egén.

 

Lebegő víz felett káprázat lebeg:

Hegyek, távolban vitorlák intenek –

És felfoghatatlan életöröm

 

Sugárzik át az opál víz körön,

Kialszik a látvány szülte képzelet

Mert szerelmed írja már versemet -