Hát, a babával sajnos nem csak az idő a gond.... sokkal inkább úgy érzem, hogy sosem lesz annyi pénzem, hogy képes legyek egy gyereket tisztességesen eltartani. Áruházban dolgozom így nap mint nap szembesülök az árakkal... sokat kell járnom a babaosztályra is. Már egy csomag pelenkának vagy egy egyszerű fürdetőnek, sőőt cumisüvegnek is aránytalanul magas irreális ára van... bizony elképedek és arra gondolok, hogy mások hogy bírják, és nem is egy gyerekük van... Arról nem is beszélve hogy manapság nem szeretik ha egy nő szülni akar (a munkahelyre értem) akkor már ki vele, nem jó semmire, ne is adjanak neki munkát... ma az egyedülálló munkamániás önző exhibicionistákat szeretik csak, a régi "klasszikus" értékek már a semmibe vesztek, lenézendők. Lehet nevetni fogtok, de mit nem adnék érte ha a 70-es 80-as években lehettem volna fiatal... sokat olvasgatok erről az időről, ha akár képeket, akár cikkeket találok, csak annyira bele tudok merülni, hogy aztán szomorú visszazökkenni a valóságba. Szóval sokszor összeszorul a szívem ha boldog családokat látok, mert az jár a fejemben hogy lehet nekem sosem adatik meg. Ilyenkor kárpótolnak a madárkák.

Bocsánat a kilengésért.

Öcsike jól van. már egész szépen beszél, múlt héten ünnepeltük a 2. születésnapját. Nagyon életvidám kissrác, jókat mosolyog az ember rajta.