Katica,

fog ez menni,tudod,én is neveltem fel így kékcinegét:) életem legédesebb kismadara volt,halálosan szelíd,de nem lehetett kalitkában tartani,fenn lakott a karnison,mindig a fejünkre szállt,csipedett a bőrünkön minden pici foltot.)

Sikerült otthon szépen visszaszoktatni a természetbe és hozta az új "családját/ismerőseit" bemutatni,sokáig visszajött ha szólítottuk.

Judit,

gond nélkül utazhatsz a madarakkal ,én rendre mentem velük szabira,cseppet sem viselte meg az utazás,ott is ki voltak engedve,már első nap otthon érezték magukat,Egyszer jöttem vissza velük hőségben,s bár korán indultam miattuk,tettünk a ketrecek tetejére leveles gallyakat,hogy ha útközben besüt a nap,ne tűzze őket.Semmi bajuk nem lett.