Itt vagyunk, élünk, jól vagyunk :-) Reggel felkeltem fél4-kor, hogy még munka előtt megetethessem a kis gombóckát. Akkor még mindig küzdöttem vele, tömtem. Munkában egész végig azon izgultam, vajon párom boldogulni fog e az etetéssel, míg nem vagyok otthon. ő már egészben adta neki a kukacokat mert azt mondta darabokban nem sikerült, de még ő is tömte. Mire hazaértem fent ült az ülőrúdon. Egy idő után elkezdte felfedezni a kalitot, illegette-billegette magát mint a nagyok (a Lóri majd betojik tőle, főleg ha megmozdul, jókat röhögök rajta) egy idő után hallottam a szobából a jellegzetes kis cinke hangocskát. Eljött a következő etetés ideje, kíváncsi voltam hogy fogadja miután így felélénkült. Csodával határos módon nagyon hamar megtört a jég, mikor rájött mi következik már tátotta is a kis csőrét és totál erőszakmentesen simán megetettem. Végre nem kell találgatnom a mennyiséget se, mert jelzi ha már elég volt. Evés után rögtön bevágta a szunyát ott ahol volt, a tenyeremben, azóta is ott alszik, nem volt szívem letenni ha már ilyen jól elhelyezkedett :-) Néha felnéz hogy mit zörgök meg mocorgok de aztán visszadugja a kis fejét és alszik tovább. Teljesen beleszerettem :-))