Üdvözlet a Topic lakóinak.

 

Két bejgli gazdája vagyok,és annyi mindent olvasni ezekről a kis "vackokról". Az elején nehezen indult,de kitartással,odafigyeléssel,foglalkozással mára olyan két társam lett itthon, hogy leírhatatlan. Annyi örömet,boldogságot kapok a két szélhámostól, hogy szó nincs rá. Persze akad szétrágott növény,kipisilt fű, elhordott gyerekjáték de könyörgöm nem belefér. A gyerekekről nem is beszélve,akik komolyan űzik,nyúzzák a két nyavalyást,de semmi agresszió,csak a nagy "bárgyú" :) szemek. Amikor hazaérnek rohan hozzájuk a két eb,majd indul a hempergés,játék.

 

Célom,kérdésem nincs,csak úgy éreztem le kell írnom, mert tényleg kimondhatatlan társai az embernek. Sokan pedig tartanak tőle,meg butának titulálják. Jujj,mennyire rosszul látják. Amit én értek hozzá - nem sok - meglátásom szerint két dolgot kell megtenni bejgliékkel, és nem lesz baj velük.

 

Foglalkozás, lefárasztás. Sajnos sokat látok,hallok kivert,"megunt" kiutált bigliről,sajnálom a kutyust,de a gazdit is, hogy nem jöttek össze. Az esetek nagy részében szerintem a gazdi a ludas. A fajta türelmet,"családot" és gazdát kíván. Ha az említett két dolgot megkapja - persze alapvető ápoláson,etetésen túl - nem hiszem, hogy baj tud velük lenni.  

 

Kutyáink szabadon vannak,csak éjszakára kerülnek lakat alá.Nappal szinte mindig jut idő sétára,bringás futásra,játékra.

 

Köszönöm, hogy elolvastátok,és sok örömet Nektek a kutyákhoz. 

 

Két kép a cinkosokról :)