Voltam olyan esküvőn/lagziban, ahol a gulyásba (ami léből és bőrdarabkákból tevődött össze) belenyomtam dísznek a nagy szelet kenyeret. A gyerekeinktől késő este az árokparton üldögélő lesők megkérdezték, hogy a lagziba tartoznak-e, .... mert náluk van kaja: hoztak otthonról!

    Pijálni a garázsból átalakított korcsmába kellett menni (beállni a sorba). Valakinek aztán - a mi bandánkból - szóltak, hogy túl gyakran jár oda...

    (Igazam volt még otthon, indulás előtt, amikor szóltam a páromnak, hogy szendvics-kenyereket, piját is tegyen az autóba).

    Hajnalban, hazafelé a vámosok - még léteztek - azt kérdezték, mit viszünk? Mi meg hangosan röhögtünk, hogy vinni még csak vittünk, de hozni ...????

---

... kicsit korábban, más lagziban, ugyanott, másnap hajnali 11 felé a menyasszony testvére csatakiáltással társult hozzánk: "Basszátok meg, itt kaja van ???" ... és velünk ette a megdermedt hasábburgonyát, amit egy fazék alján találtunk.

----

... lett volna még egy lagzi (nem lett). Egyöntetűen azt mondtuk: viszünk otthonról papírtányért, műanyag poharakat, kenyeret, kolbászt, hagymát, szalonnát, piját. Mindet kipakoljuk az asztalunkra, s a többiek szeme láttára fogjuk azt enni!

No comment.