Szomorú dolog átélni, ahogy megbetegszenek, elkopnak. Másrészt örülnünk kell, hogy végigkísérhetjük az egész életüket, az utolsó percig gondoskodhatunk róluk. Rosszabb lenne, ha nem sikerülne.

Ha valami veszélyes helyzetbe kerültem, vagy nem éreztem jól magam, mindig eszembe ötlött, hogy mi lesz VHO-val, ha velem történik valami. Ezentúl elég lesz a saját bajommal foglalkozni... Sajnos.