Szia!

Sajnos mi is feladtuk a harcot, legyőzött minket az epilepszia. Imádott kiskutyám október 8-án örökre itt hagyott bennünket. Elmondhatatlanul hiányzik, hatalmas űrt hagyott maga után. Borzasztó érzés volt úgy haza jönni, hogy nem várt itthon senki, a játékok a kosárkájában, a fekhelye a szokott helyen, de már üresen. Nem tudom mikorra tudom ezt feldolgozni, de jelen pillanatban csak bőgni tudok és a plüss kutyáját ölelgetem és szagolgatom. Tudtam, hogy előbb vagy utóbb eljön ez a pillanat, de bíztam benne, hogy van még időnk. El sem tudtam tőle búcsúzni és mondani neki, hogy mennyire szeretem.

Sajnos nem voltunk itthon, délben találta meg párom. Roham közben ment el. Egy rohama lehetett, mert nem volt felfordulás, nyoma annak, hogy vergődött volna. Mögötte volt egy adag kaka, előtte habos nyál. Doktornő szerint annyira rossz állapotban volt, hogy valószínűleg gm alatt beékelődött az agy, elvesztette az eszméletét és leállt a légzőközpontja, ez 1 perc alatt elviszi a kutyát. Remélem így volt és nem szenvedett. Elég ramaty érzés így is, hogy egyedül kellett ezt végigcsinálnia.

Rengeteg gyógyszer maradt meg, egyik ismerősöm kutyája epis,így azokat neki adom. A megmaradt dolgaiból a legkedvesebbeket elteszem, a többit elpostázom a fajtamentésnek. Még nem volt erőm ezeket megtenni, minden a helyén van. :(