Szia!

Nagyon nagyon sajnálom! Fogadd Őszinte részvétemet!

Igazából Kívánok neked nagyon sok kitartást,erőt mert elég kemény dolog feldolgozni hogy már nincs! Nekem pont ma 3hete hogy elment, ezek a hétfői napok és az elaltatás időpontja még mindíg nehéz időszakok. Kösd le magad, én sokat dolgozok azóta nemnagyon van időm semmire így kicsit elvonja a figyelmemet is! Próbálj nem sokat rá gondolni, vagyis ha pedig rágondolsz fogd fel úgy hogy szegényke már nem szenved tovább és ha úgy van ahogy a dokid mondta akkor biztos álmában kaphatta a rohamot és így nem szenvedett! Én is így próbálom meg felfogni az egészet! Hű és kedves kiskutyám volt sokat,sépen élt, a végén kicsit betegesen, de nem sokat szenvedett, és már nem is fog többet!

Szörnyű ez a betegség!!!!!!! amíg nem tapasztaltuk meg, nem is sokat tudtunk róla, és ahogyan tapasztalom,hallom ez az agybaj hamar el is viszi őket!

Én még aznap este,éjjel mikor eltemettük mellé raktam szinte mindenét, maradt ki egy pár dolog, de egyszerűen azokra szörnyű ránézni! Valahogy ha csak a képét nézegetm jobb érzés, mint amikor a táljával találkozok!.......

Még egyszer nagyon nagyon sajnálom! Fel a fejjel!az idő majd segít! Fogd fel úgy hogy már nem szenved szegényke tovább! Tudom nehéz, de hatásos! Tudtuk mire képpes ez a betegség, számítottunk is rá, de én se gondoltam volna egyikőnk esetében sem hogy ilyen hamar bekövetkezik!!!!!!!! Nemtudnám megmondani hogy az én esetem jobb e vagy a Tied! Nem tudom! Nagyon rossz volt nézni ahogy szegény 17órán keresztűl rohamozik és nem tudunk neki segíteni, de legalább addig is még velünk volt, igaz csak testileg! Akkor a te esetednek jobban örültem volna, de most belegondolva nemtudom!

Sajnálom!

Azért még énis felnézegetek, még majd ha lessz erőd írj!

Szia