Köszönöm.

Vaci, neked is.

Múlt hétfőn Kázmérral vettünk végső búcsút tőle. Sok mindenről beszélgettünk, többek között mutatott egy kenyérről szóló könyvet. Mondta, hogy ha megígérem, hogy sütök kenyeret, ad nekem egyet. Nem akartam megígérni. Aztán addig-addig beszélgettünk, míg arra jutottam, talán néha télen. Ő meg azt mondta, akkor is ad egyet, ha nem ígérem meg. Majd hétvégén elhozza, előtte este telefonál.

A férjem nem hitte, hogy ide fog szólni, én meg nem tudtam elképzelni, hogy ha Kázmér megígér valamit, azt nem tartja be. Végül nem telefonált. Vasárnap délután eljött, és elhozta a könyvet. A kenyérsütést a lelkiismeretemre bízta.

Megint hosszú időre szóló útravaló volt a vele való beszélgetés.