Kedves kutyatartók!

Nagyon köszönöm a hozzászólásokat.Legalább éreztem, hogy nem csak én vagyok egyedül ezzel a nehéz problémával.Én is érzem és tudom ,hogy ő se fogja sokáig bírni, de nem akarom őt idő előtt elaltatni nem visz rá a lelkem olyan mintha megölném gondolni se akarok rá!! Csak az a baj, hogy ő és az egász családom szenved remeg hányik elájul néha pedig mintha nem is lenne beteg ímádni való pajkos anyi örömöt hoz nekünk nap mint nap ahogy bújik örül szalad elénk várja akaját ímád enni kéregetni színte hív játszani szalad az autóhoz vigyük egy kört el se tudom képzelni nélküle a n apokat.Minden nap úgy índulunk el dolgozni és a gyerek a suliba vajon mi volt vele amíg hazaérünk mindenki szó nélkül felmos takarít etet ül mellette órákat ha kell nem alszunk éjjeleken át .probálkozunk hátha még alakulna egy ídejig vannak még csódák legalábbis szeretném ha lenne???

Sajnálom, hogy páran már vagytok akiknek elvette az epilepszia a kiskutyáját.

Mi junius óta szenvedünk.Nem tudni meddig ?-?

Együttérzek  veletek tényleg az a jó hozzállás hogy már nem szenved!!!

Én is eszt mondogatom magamban ha eljön az ídő mát nem tehetek mást úgysem.