Köszönöm szépen. De, sajnos nálunk nagyon nagy volt a baj, próbáltuk kezelni, mindent megtettünk, eddig bírta szegénykém. Arra én sem számítottam, hogy ilyen hamar bekövetkezik a baj, annak ellenére, hogy tisztában voltunk vele, előbb-utóbb ez lesz.

Sokat gondolkozom rajta, hogy vajon neki jobb-e így. Néha arra jutok, hogy így legalább nem szenved, nem fáj neki a kis feje. Néha viszont önző vagyok és "haragszom" rá, hogy ilyen hamar itt hagyott. Ő a rohammentes napokon is sokat volt nyugtalan, nem tudott rendesen és nyugodtan pihenni, sokszor egész éjszaka fent voltunk. Most már fentről vigyáz ránk és végre Ő is megtud pihenni...nagyon hiányzik.