Szia!

Már én is jobban vagyok, elfogadtam nincs mit tenni ellene, változtatni már nem tudok rajta sajnos. Igaz sokszor hiányzik, meg sokat gondolok rá, főleg hogy ő van a telefonom háttérképének beállítva és még azért is mert nap mint nap látom a kis sírhelyét! olyankor rá gondolok, végig fut az agyamon hogy milyen rossz hogy nincs de már jól tudom kezelni. Igaz van videom a menthetetlen rohamról, mert mikor még úgy gondoltam hogy nem lesz baj és kijön belőlle levideoztam hogy majd megmutathassam a dokinak, na azt még nem tudnám megnézni. sokszor nyomkodom a telefonom és mikor arra a részre kattintgatok azért még felzaklat főleg a tartalma miatt! De idővel majd elmúlik ezis! Hát más kutyákhoz nem tudok ragaszkodni  én se! Barátnőmnek is van kutyája, hiába ismerem 10 éve a kutyust, szeretem meg ő is imád engem de azóta hozzá se tudok ragaszkodni. Velünk az történt, hogy hozzánk csapódott egy kis kóbor kutya. Mivel én debreceni v agyok de van vidéken kis ház hát odavetődött hozzánk. nem tudtuk le se vakarni magunkról, ajánlgattuk mindenkinek, senki nem fogadta be, hiába zártuk ki bemászott, így megsajnáltuk és ott maradt. aztán beszaladt egy pótkocsi alá, nemtudjuk mi történt de kicsit sántikál így mégjobban megsajnáltuk így már marad, hogy meddig azt nemtudjuk, míg meg nem un minket és tovább nem áll. Továbbá ott ahol van télen csak hetente 2x vagyunk így enni, inni fog kapni de nem leszunk ott..... Hát sajnálom szegényt hogy nincs gazdája, etetjük,itatjuk, simogatjuk néha de ennyi! Hiába jön hízelkedni nem tudom magamhoz közel engedni! És nem is akarom.......

Örülök hogy sikerült túl tenned magad, kívánom hogy a mostani kutyust megszeressétek és bár pótolni ne pótolja a kiskutyádat de közel olyan kapcsolatot tudjatok kialakítani vele is. És persze egészséget kívánok a kuytusnak és neked is!

És mindenkinek csak jó egészséget és kitartást kívánok! Harcoljatok ez ellen a betegség ellen ameddig csak lehet.