Sziasztok!

Most találtam ezt a fórumot,és szeretnék mindenkinek kitartást kívánni aki elveszítette a kutyusát! Sajna én is közte vagyok,most dec 24.-én este 1/2 7-kor át kellett segíteni szeretett 13 éves cocker spánielünket az örök vadászmezőkre :-( minket is az epilepszia vitt el. kb 7-8 éves korában kezdődött de nekünk "csak"a meleg frontra jött ki de szörnyű kórság. Ez kegyetlen betegség,egyik ellenségemnek sem kívánom! Ott vagy és nem tudsz segíteni. Mi is orvostól orvosig futottunk mikor az első jött neki de közölték h mivel nem sűrű a roham így nem adnak neki gyógyszert mert az többet árt neki mint használ.Amúgy mi is kaptunk egy hirtelen kisegítő kúpot az a Dia... de nekünk sem jött be.Nem is volt gond egy darabig.hétfőn ünnepelte a 13.szülinapját,24.én meg itt hagyott minket,nagyon haragszom rá mert borzasztóan hiányzik és mi az h csak így elmegy!!! :-( megszakad a szívem,nem találom a helyem és mindenhol őt keresem.Elmaradnak a reggeli keltegetések,az együtt kv-zások stb...nem bírom elviselni ezt a fájdalmat. Tudtam h előbb-utóbb bekövetkezik mivel 13 éves volt de h ilyen csúnya véget érjen az élet,nem ezt érdemelte.Tele volt élettel,szeretettel.Imádta a műanyag flakonokat vinni a szájában,szerette a gyerekeket.A légynek nem ártott és mégis mennie kellett!! Miért? és miért így? 1 napon belül 8 rohama volt,a 4.nél hívtam a dokit h most azonnal segítsen,adott neki v.mi infúziót meg seduxent.Haza értünk vele épp hogy megint egy és megint,gyors vissza a dokihoz de mire oda értünk alig élt és csak halkan nyöszörgött mintha segítséget kért volna.Feltettük az asztalra,pedig utálta a dokit,most ügyet sem vetett rá és mondta h nincs kiút,alig él :-( el kellett engedni...végig mellette voltunk,simogattuk és beszéltünk hozzá. Az altató beadásánál már alig vert a szíve,utána jött a szer 2-3 szuszogás és vége,ennyi volt.Soha nem hittem volna h megtudom tenni h elengedem de nem volt más választásunk,mivel a rohamok után amik egymást követték,nem volt már képben,vérzett a kis nyelve mivel elharapta,próbáltam neki langyos vízzel mosogatni a száját de szinte azt sem tudta ki vagyok.Nem tudott felállni,össze esett,Ő aki mindig mozgékony volt.Segítettem neki de össze rogyott és csak halkan nyüszögött.Kész vagyok,nem bírom h nincs.Remélem nem baj h megosztottam veletek de úgy érzem jobb kiírni magamból mert megbolondulok a hiányában...köszönöm h elolvastátok!!!

Remélem másnak több szerencséje lesz...Hiányzol kiskutyám nagyon nagyon!!!! :-)