Ígéretemhez híven folytatom a választ.

"Nem igaz". Sajnos, igaz, Evil. Igaz, mert a nemierőszak-ügyekben - negatív értelemben - nagy szerepe van a közvélekedésnek, a társadalom uralkodó mentalitásának, amely még ma is az áldozat felelősségét hangoztatja, rá mutogat ujjal, ha a sértetti volta kitudódik, őt hibáztatja a családja, munkahelyi környezete, ismerősi köre...A rendőri szervekről ne is szóljunk. :( Ha pedig a sértett fiatalkorú, a szülők sok esetben - e súlyosan kontraproduktív hibáztatás mellett - úgy döntenek: jobb elkerülni a meghurcoltatást, a "szégyent" (ami az elkövető szégyene...), tehát nem tesznek feljelentést a tettes ellen.

 

Ha pedig családon - párkapcsolaton - belül történik erőszak? Akkor még rosszabb. Indulj ki valós élethelyzetekből, körülmény-rendszerekből. Könnyű megszerezni a látleletet, szakvéleményt? Elvben igen. Azonban: az ilyen bűncselekményre legtöbb esetben eleve pszichikai-fizikai bántalmazással járó együttélésen belül kerül sor, ahol a férfi már akár évek óta terrorizálja és veri a nőt, majd egyszer(?) nemcsak összeveri, meg is erőszakolja. Azonnal azt kérdezed: de miért tűri? Miért nem hagyja ott? Azért, Evil, mert a bántalmazó már jó ideje megtörte, szétzilálta a személyiségét, megtaposta az önértékelését, legyengítette őt - és esetleg anyagilag is kiszolgáltatott, kapcsolatai leépítve, szülei messze élnek, barátságai nincsenek már, nincs hová mennie - és....gyerekei vannak. Ezért.

 

Namost: a magyar falu, amit ambivalensen szeretek, máig Garcia Lorca-i közeg. Minél kisebb, annál inkább "Bernarda Alba háza". A közvéleménye ma is irgalmatlan, zsarnoki: főként az idősebb és középkorú korosztályban átöröklődött a leges-legavultabb értelemben "női szerep": a mindent-tűrés, az önpusztításig elvárt önfeláldozás reflexe, illetve ennek életben tartatása. Az a mentalitás, amelynek legtömörebb összefoglalása a "jó asszony köténye sok mindent eltakar"; az a gondolkodásmód, ami a fizikai/lelki durvaságot, bántalmazást, sanyargatást, - vagyis mindennek az elviselését, "saját szégyenként" való rejtegetését valamiféle törvényszerű női sorsként tartja számon. Aki tehát "kiadja", publikussá teszi az őt terrorizáló élettárs aljaember-ségét, azt a közösség "lincselésben" részesíti.

 

Ezek után: egy bántalmazott nőnek - ha egyáltalán van még orvos a faluban - meg kéne jelennie (másnap, harmadnap) abban a rendelőben, amelyben szomszéd marinénik és feribácsik ülnek, akik azonnal tisztában lennének a tényállással. Öt perc múlva kezdetét venné a "népbíróság", tíz percen belül ítélethozatallal. "Biztos megérdemelte". :(( Az már csak hab a tortán, hogy olyan nő, aki a (sokszor aztán..) hóhérának kiszolgáltatott, mert nem tud hová menni (a gyerekeivel..), miután látleletet vetetett és "hazatér", számolhat azzal is, hogy a bántalmazó ezúttal megöli, mert...megszégyenítette, "kiadta" őt. Könnyű-e ilyen esetekben jogokkal élni??? - amikor senki nincs, aki megvédene: maga a rendőrség is eleve-gyanakvással néz rád (megbocsáss: néhány megnyilvánulásod erre az élő, a gyakorlati példa..)??

 

"Gondolsz itt arra is hogy az apa megerőszakolja a lányát, az anya meg falaz neki? Mert ilyen is van, nem kevésszer."

 

Bizony, ilyen is van: igazat adok neked benne.
A cigány kultúrában igencsak gyakori, de magyar körökben is előfordul. Ismét azt tudom mondani: az az anya, aki - úgymond - "falaz" az apának, maga is nyomorult. MÁR megnyomorított, jobban mondva. Önmagát vesztett, megtört, "megdolgozott" szerencsétlen, akiben nyoma sincs már az önbecsülésnek...akinek - esetleg - se munkája, se rokona-barátja, egyetlen "érzelmi" kötődése a pedofil gazember, ezért tehát hárít....hárít és hárít, amíg csak teheti. Egyik legmélyebb bugyra a pokolnak.

 

Alilo, te hol élsz? Szerinted minden piszlicsáré kapitányságon vannak jól felkészült pszichológusok,

 

Itt élek, Evil: tudom, hogyne tudnám, hogy nincsenek "minden piszlicsáré kapitányságon" jól felkészült pszichológusok, sőt: sokszor még a "piszlicsáré kapitányságok" is hiányoznak. Ez a rengeteg bajunk egyike.:(((