Régi időkben faedényt is használtak, önmagában nem lenne probléma, ha nincs más. Csak manapság már praktikusabb lehetőségek is vannak. Fából is olyan kell, aminek nyitott a teteje, azt lezárni vászonnal, ott is lehet gond, ha egy kis résen be tud mászni a muslica.

Befőttes üveget én falfúróval fúrtam, annak ugyanis vídiabetét van a végében, ami az üvegnél keményebb. Élesre kell köszörülni és természetesen nem ütvefúrni. Így is elrepedt egy üveg, ha jól emlékszem. Lassan, óvatosan kell fúrni, még folyóvizes hűtéssel is próbálkoztam, hogy ne forrósodjon át nagyon, ami a hőtágulás miatt repedést okozhat.

De itt csak egy kis lyukról beszélek, 3,5 mm-es lyukba belehúztam egy infúziós csövet, aminek van egy görgős elzárója is (infúziós szerelék vásárolható). Végül így nézett ki. De most már én sem szórakoznék ilyennel, jobban bevált a 20 literes műanyagedény.

A kifolyás magassága kompromisszumos kérdés. Lefelé haladva egyre több a feldolgozatlan cukor, míg felfelé az ital egyre savanyúbb, érettebb. Így elvileg legjobb lenne a felső réteg alól csapolni, de a későbbi szintesés miatt ez sem megoldás.

Úgyhogy be kell lőni egy magasságot "érzésre", ami nem is túl alacsony, nem is túl magas. Amennyiben nem készen szerezzük be az edényt, mert akkor nyilván nincs mit tenni.