A lentebb látható borítókép mellett ezt írta a GRAMOFON zenekritikai rovatába a kritkus (Fittler Katalin) a Baráti Kristóf és Várdai István lemezeiről.

 

"Korábbi felvételeik és hangversenyprogramjuk ismeretében afféle "ujjgyakorlatoknak" számítanak a két korongon szereplő művek. De milyen ujjak - és milyen gyakorlatok! Végigtekintve a műsoron, a hegedű-CD 13, a gordonka-CD 19 trackje miniatűröket sejtet, s többségük valóban az. Rövid lélegzetű önálló darabok, ciklusokból kiragadott tételek, valamint ciklikus művek egyaránt szerepelnek a kínálatban. Mert igazi kínálat ez: olyan hallgatnivalók, amelyekre szinte bárki bármikor szívesen szakít időt. "A két fiatal tehetség első Hungaroton-korongjai afféle jutalomjátékok" - így nyilatkozott e lemezekről Hollós Máté, a Hungaroton vezérigazgatója. A kiadó megújult profilja lehetővé teszi ilyesfajta műsorok rögzítését - olyan előadók tolmácsolásában, akik több nemzetközi megmérettetésen is kiválóan szerepeltek. Jutalomjáték a művészek számára - akik részt vehettek a program kialakításában -, s persze jutalomjáték a zenekedvelők számára, hiszen mind Baráti Kristóf, mind Várdai István népszerű a koncertlátogatók soraiban. Várhatóan hamar gazdára találnak tehát a korongok - még akkor is, ha a hallgatnivalók (részben vagy egészben) ingyenes-letöltős úton-módon is hozzáférhetőek. Mivel a hangfelvételek birtoklási vágya időnként csökkenhet, de korántsem szűnik meg - elég egy-egy nagysikerű hangverseny szünetében megfigyelni, milyen kelendőek az élmény hatása alatt akár a szereplők felvételei, akár pedig a hallott műsorszámoké.

Nagy érdeklődésre tarthat számot a népszerű műsor, amely - s ezt hangsúlyozni kell - korántsem afféle ráadásszám-gyűjtemény. Baráti Kristóf műsorán a Sarasate-, Wieniawski- és Ernst-darabokat követően Csajkovszkij 42. opusa szerepel (Egy kedves hely emléke), amelynek három tétele (Méditation, Scherzo, Mélodie) különböző mértékben ismert; s a finálét Paganini bravúrdarabjai adják. Mint a felvétel sajtóbemutatóján Baráti elmondta, kisérőjével, Farkas Gáborral: a stúdió-légkörben is olyan előadásra törekedtek, amellyel a könnyedebb darabok ráadás-szám atmoszféráját felidézik a felvétel hallgatójában. Tehát korántsem makulátlan-steril minőségre törekedtek - szerencsére, felkészültségükből adódóan, ez szinte "önjáróan" megvalósult. A virtuóz darabok "nehézségét" így korántsem az előadói igyekezet példázza - épp a lendületes magabiztosság kápráztatja el a hallgatókat.

Ilyesfajta albumokat régi korok nagy előadói is készítettek - öröm tehát, hogy az a két virtuóz művész, akinek a neve már fiatalon bekerült a magyar előadóművészet kiválóságai közé, olyan hallgatnivalót örökít meg, amely iránt - miként az a hangrögzítés kezdete óta dokumentált - mindig is volt (s vélehtőleg lesz is) igény. Várdai István válogatása sajátosan hívja fel a figyelmet hangszerének (köztudottan) éneklő jellegére: úgy transzformálja a "dalok szöveg nélkül" műfajtípust, hogy hangszerén szólaltat meg (értelemszerűen szöveg nélkül) dalokat. Ha valaki nem ismerné a Schumann-dalokat (Mondnacht, Zweilicht), akkor is megszólítva érzi magát e meghitt-személyes kezdet által. Mendelssohnon és Sukon át vezet az út Mahler Vándorlegény-dalai közül kettőhöz. A jól felépített dramaturgia Rahmanyinov méltatlanul ritkán játszott, hatásos tételpárjába (Két darab), s a többféle átiratban népszerű de Falla-műbe (itt a hattételes Suite Populaire Espagnole) torkollik. A zongorakíséretes hegedű, brácsa vagy gordonka által egyaránt megszólaltatható késői Liszt-mű (Romance oubliée) és a Fauré-gyöngyszem (Álom után) ívét két további Schumann-dal kerekíti le, hogy - afféle tényleges ráadás-számként - Kreisler Szerelmi bánatával búcsúzzon az időtlenítő zenei folyamattól a hallgató.

Komolyzene - másképp. Így is jellemezhetnénk ezeket a mindenki érdeklődésére számot tartó összeállításokat. Végigkövetésük során néha azzal szembesül a rendszeres zenehallgató, hogy egynémely fülbemászó dallamot akár együtt is dúdol az előadóval, de nem tudja szerzőjét-előadóját. (Miként a hangversenyek ráadás-számai is, konferálás híján, gyakran hozzák zavarba még a szakmai közönséget is.) Most van mód "hozzzátanulni" az adatokat az élményekhez - és felfedezni, hogy az oldott környezetben közös nevezőre hozhatóak a ráadás-számként közismertnek tekinthető, s a ritka játszottság okán szinte ismeretlennek ható darabok. S aki e felvételek alapján ismerné meg a két kivételes tehetséget, vélhetőleg más felvételeik iránti érdeklődésével erősíti lemezgyűjtői hajlandóságát."

 

 

Ehhez csak egyet teszek hozzá olvasóként és az említettek ismerőjeként, illetve lemezvásárlóként az alábbi idézet alapján:

 

"Mivel a hangfelvételek birtoklási vágya időnként csökkenhet, de korántsem szűnik meg - elég egy-egy nagysikerű hangverseny szünetében megfigyelni, milyen kelendőek az élmény hatása alatt akár a szereplők felvételei, akár pedig a hallott műsorszámoké."

 

xxxxx

 

Kiegészítve az újdonságokat a Várjon Dénes nevével fémjelzett Beethoven-zongoraversenyekkel, elijesztő gyakorlatot tapasztaltam egy-egy nagysikerű hangverseny szünetében a Zeneakadémia lemezárusítójánál november 19. és 22. között a kamara.hu fesztivál alkalmával:

 

A tárgybani szólólemezeket 4.700 Ft-ért árulták, a Várjon-albumot 7.500-ért, miközben a Hungaroton partnereinek üzleteiben 3000 Ft-ért, illetve 5.900-ért adják azokat. Csak a pontosság kedvéért: utóbbinál 27 %-kal, előbbieknél pedig már közel 57 %-kal drágábban ajánlja az élelmes "házhoz vivő" vállakozó, ami azért már sok! Így nem fognak fogyni nála a felvételek, ha igen, akkor - ügyes, szokták erre mondani, de az említett élményeket nem szabadna hagyni így meglovagolni :-(