http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=121545837&t=9111571

A nemzetközi kutatás még Szent László 1192. évi szentté avatását sem sorolja a hivatalos pápai kanonizációk közé a rá vonatkozó bizonyítóanyag (Spalatói Tamás krónikája) kései volta miatt. Szent István pápai szentté avatására ugyancsak bizonytalanok az utalások (Hartvik-féle legenda, István kisebb legendája).

Az első szent, akinek felavatásához kifejezetten kérték a pápa jóváhagyását, a Lech-mezei ütközettel kapcsolatban már többször emlegetett augsburgi Szent Ulrik volt, az ő szentté avatását Liutolf püspök kérvényezte. "Miután segítségül hívta a Szentlelket a zsinat – a szentszék és az egybegyűltek egyetértésével –, úgy határozott, hogy a tiszteletre méltó Ulrik augsburgi püspököt Isten templomaiban mindig megünnepli, és ezzel is gyarapítja a fölséges Isten dicséretét" - hirdeti a gall és germán püspökökhöz intézett 998. évi szentszéki bulla.

De még jó ideig az volt az általános, hogy a püspökök és apátok emeltek szentté valakit, ez volt a gyakorlat 1083-ban is.

Klaniczay Gábor: "A szentté avatási per kötelezővé tételéhez vezető folyamat részletes történeti vizsgálata arra is rávilágít, hogy miért törekedett a Szentszék egyre határozottabb beleszólásra a XI–XII. századi szentté avatásokba. Az új szentkultuszok helyi létesítésével kapcsolatos aggodalmak elsősorban egy sajátos szent-típus, az uralkodó-szent kapcsán vetődtek fel. A szent császárok, királyok, királynők és hercegek kultusza ugyanis gyakorta hatalmi és dinasztikus célokat is szolgált. Nem véletlen, hogy épp az a két pápa lépett fel e téren a korábbi gyakorlat megváltoztatásáért, a fokozott pápai ellenőrzésért, akik a császári hatalommal a legélesebb konfliktusban álltak: VII. Gergely (1073–1085) és III. Sándor (1159–1181)."