Üdv Kaspar!

 

 

Örülök, hogy foglalkoztat a dolog. :)

 

 

Tulajdonképpen nem is az a fontos, hogy mennyi is az iráni eredetű szóvendég a nyelvünkben, hanem annak belátása, hogy az igen jelentős volt, és miként a török jövevényszavakhoz is igyekeztek tudós eleink társadalmi következtetéseket fűzni, úgy ez az iráni szavakkal is megtehető. Az "ősmagyarok vallása" tekintetében amúgy is már az indogermanisztika születésekor, annak hőskorában fölmerült az a lehetőség, hogy a régi "pogány" magyarok vallását a zoroasztriánizmussal igyekezzenek kapcsolatba hozni. Ez időről-időre manapság is fölbukkan, noha nem ez a fősodor álláspontja.

 

Azt gondolom, hogy a szokványos nyelvészeti kutatások nem minden esetben képesek a történelemkutatáshoz jól hasznosítható nyelvi adatokat és ismereteket előállítani, fogyaszthatóvá tenni számunkra. A szófejtések és kölcsönzések során sokszor megelégszenek a közvetlen átadó nyelv (vagy csak közvetítő?) megnevezésével, és a további kapcsolatokat már nem mindig kutatják föl. Lásd szent és paradicsom szavaink, melyek végső soron mindketten iráni eredetűek. És most azon nem óhajtok spekulálni, hogy ezek a szavak meglehettek-e a nyelvünkben a kereszténység fölvétele előtt, ill. a szláv és latin forma egy meglévő hasonló alakot módosított-e, vagy ezeknek nincs közük ilyen formában egymáshoz. 

 

 

Még egy írás a témában:

 

Kovács Előd: "Isten" szavunk iráni származtatásáról

 

 

 

A szerző az iráni vallási képzetek jelenléte mellé is gyűjt érveket. Alánozik is. Hogy jól-e az más kérdés. :)

 

 

 

Újabban azt gondolom, hogy egy sor dologban újfajta magyarázat, ha tetszik egy új paradigma, és nem az eddigi ismeretek, amúgy céltalan és sehová sem vezető, elvetése irányába kellene tapogatózni. A nyelvszociológia és a nyelvközösségek vizsgálata hozhatna érdekes ötleteket.